East Side -A bandák városa

Káosz figyel. Az út egészen nyugis. Nyugisabb mint a múltkori. Végül aztán megérkeznek. A hang ismerős és hálás is neki. Ezért mosolyogva észleli, hogy még ő van szolgálatban. A férfi hallgatja a hatalmas kapu nyílását. Aztán berobognak. Az APC ajtói felpattannak és Cezar üdvözli őket. Bill válaszol a férfinek. Káosz mosolyogva lép Bill mellé.
- Uram! Azt hiszem változtak a terveim. Párszor még látjuk egymást. - mondja és kezet nyújt Cezarnak. Aztán elgondolkodva várja, hogy Bill feldobja az ötletüket. A kiképzést minél előbb kell elkezdeni különben bajban lesznek. Ő maga azt mondja, hogy már talán most is késő, de még van remény. Viszont ha még sokáig késlekednek a végén a dögök a felőrlik őket. Egyenlőre csak figyeli a két vezetőt és azon gondolkodik, vajon vannak-e még emberek az East Side-on máshol is. Vagy a város többi részén. Ezt meg kell tudniuk. Csendes felderítőket kell kiküldeni akik ügyesek és gyorsak. Ha elég csendesen dolgoznak akkor talán észrevétlenül járhatják a várost. Ő maga el tud tűnni az emberek szeme elől vajon a dögök elől is? Kérdezi magát és elgondolkodik. Izgalmas fogócska lenne ennyi biztos. Mivel látnak a rohadékok ezért éjszaka éjjellátóval lenne praktikus menni ellenük.

Nica leengedi az ütőt és szörnyülködve néz a pasira.
-Nem, nem haraptak meg!-mondja kicsit hangosabban, mint kéne de nem érdekli.
-És azt sem tudom KIK kellett volna megharapjanak, és hogy milyen apokalipszisről beszélsz!-mondja aztán lassan lassan összekapcsolja a dolgokat a fejében, és felkattan a megértés pislákoló fénye.
-Óóó...-tátja el a száját döbbenten.
-Most komolyan ez egy vicc igaz? Egy kicseszett szánalmas poén akar lenni...-mondja maga elé, majd meglátja hogy a férfi elindul. Önkéntelenül is utánamegy.
-Hé! Hé várj már meg... mi folyik itt?-kérdi mikor utoléri. Aztán megtorpan látva a penge véres csillanását. Semmi kedve sincs a következő felszeletelt áldozat szerepét bevállalni.

Naná, persze, ölje meg mert az úgy megy mi? Csak bumm és már vége is a szenvedésnek. Meg minden. Nica morcosan követi a férfit, nem szól egy szót sem. Szépen szólva már is tele van a hócipője az egésszel. Pedig még el sem kezdődött... A férfi kérdésén meglepődik.
-Persze hogy tudok...-mondja kissé sértődötten. Mintha eddig csörtetett volna vagy ilyesmi. Pedig ne, tőle telhetően próbált csöndben maradni ezért a száját is hajlandó volt befogni. Mégis mit gondol ez egy tramplival van dolga?

A férfi mogorván pillant rá. Aztán végül csak legyint.
- Próbálj meg csendesebb lenni mint eddig. Esetleg megpróbálhatod azt amit én. - mondja a férfi kicsit mogorva kifejezéssel, olyan halkan, hogy szinte nem is hallani. Aztán a kardot egy vászonból és bőrből készült tokba csúsztatja, amit a hátára vesz. Végül nagy lassan és halkan halad. Folyamatosan a lábai elé figyel. végül balra pillant. A lábait éppen csak felemeli és csak akkor nehezkedik az elől lévő lábára amikor az már a földön van. Észreveszed, hogy nem hallod őt. A te lépteid sem hangosak, de az övéhez képest ordítanak. Aztán megtörténik a baj. A talpad alatt megcsikordul egy üvegszilánk. A férfi hátra néz rád és bosszankodva néz körül. Az egyik jobb oldali épületből furcsa véres emberek kezdenek kifelé sétálni. Nem gyorsak, de láthatóan érdeklitek őket. Mindegyikük felétek indul. Öten vannak. Nagyjából harminc 20 méterre tőletek. Halkan morogva indulnak el a préda felé. A férfi melletted előveszi a kardját.
- Fejre támadj és próbáld csendesen intézni a dolgot. Nincs velük gyerek. - mondja a férfi. Hangja halk, de nyugodt és határozott. Harci állást vesz fel és kicsit oldalaz el tőled. Mintha be akarná keríteni, vagy meg akarná osztani a lényeket. Azok egyenlőre még nem oszlanak fel együtt haladnak felétek.

Nica is megpróbál lassan menni, de a férfihez képest egy elefántnak érzi magát a porcelánboltban. Ettől nem lesz vidámabb, de mikor talpa alatt megcsörren valami pláne elkedvtelenedik.
-Baszki...-szitkozódik halkan, de ez már láthatóan nem segít, mivel egy közeli épületből ilyen véres morgós gennyládák jönnek kifelé. Nagyon nagyon nem tetszik a lánynak amit lát, két kézre fogja az ütőjét és ijedt tekintettel áll. Aztán megkapja az instrukciót hogy fejre és halkan támadjon. Persze, egy rohadt ütővel lehet is ilyet nem? Csendben ütni... Bólint a férfinak hogy készen áll, az meg oldalazni kezd, nyilván hogy ne egyszerre támadjanak. Nica csak pár lépést tesz az ellenkező irányban és lendítésre emeli az ütőt. Kicsit remegnek a lábai, sosem kellett még komolyabb kárt okoznia másnak, megölni meg aztán pláne sosem ölt meg senkit. Ha elég közel ér valamelyik, a lány minden erejét beleadva megpróbálja fejbevágni.

- Nyugi, ez nem a mexikói határ, nem hiszem, hogy bevarrnak mert fegyver van nálunk - ilyen helyzetben szerintem elég indokolt a használata.
Alan leengedi az autó ablakot, hogy zavartalanul tudjon beszélni a kint állókkal ha szükséges. Reméli, hogy megtudhatnak egyet s mást a kialakult káoszról. Meg aztán jó lenne a katonák védelmében egy kicsit szusszanni, ha már Dave házát ilyen könnyelműen eljátszották.
" Azaz én"

Szépen haladunk, de ennek nagyon hirtelen vége szakad. Egy nagy barikádhoz közelítünk, melynél fegyveres alakok utasítanak leállásra. A motor hamarosan leáll, az ablakok pedig lehúzódnak. Nagyon örülök annak, hogy katonákat látok. Ezek szerint mégis tudják tartani magukat, vagy legalábbis képesek felvenni a harcot. Nagyon remélem, hogy nem csak képzelgek, ugyanis szívesen pihennék egyet. Hosszú volt ez a nap. A szüleimnél sem pihentem, aztán elájultam, ami bár alváshoz hasonló állapot, annyira mégsem pihentető. Ráadásul nem hiszem, hogy sokáig lettem volna olyan állapotban. A fegyveresek nem tűnnek túl barátságosnak. Dave tanácsa nélkül is rájöttem, hogy ki kellene szállnunk, de azért csendben bólintok a hátsó ülésről. Miután Dave kinyitotta az ajtaját és kiszállt, én is megpróbálok kikecmeregni a járműből.
- Nyugalom, emberek vagyunk! És NEM fertőzöttek!
teszem hozzá, hogy valamelyest megnyugtassam őket. Egyenlőre azt nem említem, hogy van nálunk kaja. Még csak az hiányzik, hogy lefoglalják, minket meg kitegyenek a semmi közepére. Bár ha adnak fegyvert, talán elboldogulunk néhány boltba való betörés után. Feltéve, ha találunk még olyat, amit más nem merényelt meg. Azt hiszem ez lenne a nehezebb. De miken is agyalok, nem csinálhatják ezt velünk és kész! Annyira rohadékok nem lehetnek.

Alan keményen megszorítja kezeivel a kormányt. Semmi kedve itt hagyni az autóját. Nem vigasztalja a tudat, hogy a katonasággal áll szemben, ilyen helyzetben meg aztán végképp nem.
" Láttam ám a 28 nappal későbbet "
Azonban be kell látnia, hogy semmi esélyük, kénytelenek lesznek kiszállni.
- Lesz ami lesz - mondja inkább csak magnénak, mint a többieknek, s kinyitja az ajtót.

Nem távolodom el a kocsitól, főleg, miután erre utasítást is kapok. Egy fegyverrel rendelkező enyhén agresszívnek mutatkozó egyénnel nem hiszem, hogy ellenkezni kellene. Kivéve néhány esetet, de ezt most hagyjuk. Úgy tűnik Daveet szemelték ki maguknak. Szerencsétlent lefektetik és ő mindezek ellen nem tehet semmit. Sajnálom a srácot. Annak ellenére, hogy az elején hogy viselkedett, tud ő normális is lenni. Legalábbis én ezt tapasztaltam. A kezéről viszont én sem tudok semmit. Azt hiszem tényleg nem harapták meg, de akkor mi történt vele? A pasast minden esetre leütik és a békés tudatlanságba vész. Mi viszont tovább szívunk. Megfordulok jobb ötlet híján, majd a kezem a kocsira teszem. Remélem ezek hamar végeznek a pattogással, mert kezd belőle elegem lenni.
- Megmondanák, hogy ez mégis mire jó? A francba is, ezek az alakok nemrég fogdostak végig, hogy nem vagyok-e fertőzött. Remélem maguk nem akarják megcsinálni ugyanezt, mert egyszer bőven elég volt. Az eredményt megmondom, nem vagyok az!
mondom türelmetlenül. A hangom kissé morcosabb, mint amit most megengedhetnék magamnak véleményem szerint. Ez viszont már cseppet sem érdekel. Daveet leütötték, én és Alan kénytelenek vagyunk állni és tenni amit mondanak, különben időnap előtt kezdik ásni a sírjainkat. Feltéve, ha szándékukban állna elföldelni minket az adott körülmények között. Bár én a hamvasztással is megelégednék, ha nem élve égetnek el.

- Ezt meg mi a szarnak kellett? - Fakadt ki Alan, mikor láta, hogy leütötték barátját - Mit gondolnak, hogy majd fekvő helyzetből előbb felküzdi magát, és magukra ront, mint hogy meghúzzák azt a kurva ravaszt?

Davevel nem bánnak túl jól. A kötés alól szivárogni kezd a vére, mikor összekötik a kezeit. Ezek után ezek a barmok felrángatják és ledobják egy pincébe. Ez aztán a baráti fogadtatás. Ezek szerint egy tisztességes állampolgár ennyit várhat az elvileg rájuk vigyázó katonáktól. Remek, akkor már csak egy dolog lehetséges és mondható. Isten óvja a hazát! Mert ezek a tahó parasztok nemigen fogják, ahogy elnézem. Alannek is rendesen visszapofáznak. Minket is megbilincselnek, majd láss csodát ledobnak a pincébe. Legalább világítás van odalent. Amit viszont látok, az cseppet sem bizalomgerjesztő. Dave feje megsérült, a kötésen átüt a vér, ami azt jelenti, hogy a seb, amit ott elláttak, szintén nincs túl jó állapotban. Más nincs itt rajtunk kívül. Amíg viszont a kezünk kötve van, nem tudunk mit tenni.
- A francba, hogy nincs nálam kés!
morgolódom. Most igazán jól jönne legalább egy bicska, amivel a gyorskötözőt elvághatjuk. De nem, miért is most lenne nálam. Hamarosan nyílik az ajtó. Egy őrmester rangjelzésű alak toppan be rajta. Azonnal pisztolyt ránt, ami miatt még jobban elönt a düh. Azt hiszem kezdem elérni azt a határt, ahol már nem érdekel, hogy lepuffantanak-e. Legalább nem kell ezeket a tetveket hallgatnom és nem kell ebben a szarban lennem.
- Mit gondol, hogy megkötözve képesek leszünk kárt tenni magában? Hála a gorilláinak, a barátunk feje is megsérült, gratulálhat nekik! Mellesleg mi az, hogy mi a francot keresünk itt? Mit gondol? El akartunk húzni a rohadt életbe! Maga szerint mit kellene tennie egy épelméjű embernek? Ülni a lakásán és várni, hogy azok a rohadékok felfalják? Vagy várni amíg átváltozunk és mi zabáljuk a még élőket? Le akar lőni, hát rajta, tegye meg! Legalább nem kell azt látnom, hogy a haza és az állampolgárok úgymond védelmezői miként válnak tetves barbárokká!

" Ó, csak hagynának minket kettesben az ólmot ontó faszpótlékod helyett, te szarrágó militarista geci" gondolja magában Alan miközben kezeit összekötik, s bedobják a pincébe.
Látván Dave állapotát csak még idegesebb lesz. Már épp azon van, hogy feláll, és megpróbálja felébreszteni a férfit, mikor belép egy katona, vélhetőleg a rangidős.
Alan nem tud válaszolni, mert a nő megelőzi, így ő egyszerűen sokatmondóan kiköp és hozzáteszi: - Ja.

Hirtelen egy acélbetétes találkozik a hasfalammal. Nem túl kellemes érzés, mondhatni baromira fájdalmas. Egyszeriben köpni nyelni nem tudtam, még levegőt is alig kaptam. Köhögve rogyok térdre, miközben az őrmester papolni kezd. És még ezek nevezik magukat védelmezőknek, mikor embereket lövöldöznek. Azokat, akik talán segíteni is tudnának.
- Rohadék!
sziszegem két köhögőroham között. A várost most már tudjuk, hogy nem hagyhatjuk el. Akkor sem kell a városon belül így bánni az értelmes emberrel. Főleg nem azok után, hogy elég sok agyatlan személy rohangál az utcákon és falja a még IQ-val rendelkezőket. Hallom, hogy közeledik a pasas. Nem nézek fel, mert egyáltalán nem érdekel a képe. Tekintetem egy pillanatra oldalra siklik Davere. A srác még mindig nincs túl fényes állapotban. Sejtéseim szerint amíg orvos nem látja, csak rosszabb lesz. Azt hiszem jelenlegi állapotomnál dühösebb már nem lehetnék. Leszarom, ha ez a köcsög fejbe küld egy fémdarabbal. Mikor maga felé fordítja az arcom, önkéntelenül is követem "parancsát". Nem akarom, de nincs mit tenni. Egyenesen az őrmester szemébe nézek. Mikor sértegetni kezd, nem bírom tovább türtőztetni magam. Fogom magam és lefejelem ezt a barmot. Nem tud ez a pasas rólam semmit! Honnan veszi, hogy nem láttam ilyesmit? Jó, nem ezek a dögök tépték szét, hanem néhány cápa, vagy motorcsónak áldozatai lettek, vagy egy rotoré... Bár ezt én sem tudom hogy hozták össze. De azok sem szép látványok. Ráadásul szinte mindig akad egy-két olyan béna, aki így jár.
- Igen, láttam már! Nem ezek a holdkórosak tépték szét őket, de láttam. És nem, nem szép látvány!
mondom ingerülten. Talán ezért is akarok mindent kipróbálni és élvezni az életet. Ki tudja, hogy melyik őrültség vet véget silány életemnek. Ha nem az egyik, akkor majd a másik. Valamibe bele kell halni.
- Nézze... Sajnálom hogy sértegettem, de ez a helyzet... az pedig végképp nem könnyítette meg, hogy megkötözve idehajítottak.
teszem hozzá kicsit nyugodtabban. Úgy tűnik csak az kellett, hogy valamilyen módon levezessem a feszültséget. Az sosem árt az embernek és mivel nem volt a közelben boxzsák, rögtönöznöm kellett.

Alan végighallgatja a katona, majd a lány monológját, ám ha tehetné kezeit a fülére helyezve hintázna, mint valami féleszű.
" Tipikus. Nem csak az a zombik vadásznak ránk, de egymással sem bírunk együtt élni."
Miután a fickó a lányba eresztett egy golyót, Alan kénytelen igazat adni a katonának, hisz ő figyelmeztette.
" És akkor örül, hogy ennyivel megúszta."
- Említette, hogy embereket lövöldöz agyon. Ha azokra gondolt - s ilyenkor keze hiányában fejével int a külvilág felé -, hát azok nem emberek. De ez a lány igen. Örülök, hogy végzi a dolgát, de akkor tegye jól. Adja vissza a kocsimat és elindulunk a másik irányba, ott talán nagyobb örömmel fogadják a túlélőket. Ha meg nem... az magát úgy sem fogja zavarni.

Ez a faszfej pont akkor kel fel, amikor én le akarom fejelni. Ennek eredménye, hogy hatásosan kiütöm magam mikor lefejelem a térdét. Nem tudom erre hogyan reagál az őrmester, de nem is akarom tudni. Valószínűleg igencsak jól mulat az a mocsadék. A kattanás épphogy eljut hallóközpontomig. Hirtelen fel sem tudom fogni, hogy mi ez. Az egészre akkor döbbenek rá, mikor a pisztoly csöve a vállamnak nyomódik, majd elsül. A golyó egyenesen átmegy rajtam. Hangosan felsikoltok, miközben oldalra dőlök. Ott még egy apró nyikkanás, mert sikeresen a vállamra estem. Egy ideig csak összeszorítom a szemem és a fogaimat is, majd mikor újra hajlandó vagyok nézni, rohadtul dühös képet vágok.
- Rohadék, add ide a pisztolyt és meglátjuk hogy jár a szád!
sziszegem. Nem valószínű, hogy a hátamra kéne feküdnöm, mert a seb teljes mértékben elfertőződhet. Így is megvan rá az esélye. Egy ideig csak kussban fekszek. Nincs kedvem megszólalni és nem is hiszem, hogy értelme lenne. Ez a tahó őrmester úgyis csak a saját szavait hallja.
- Kell egy orvos... Daveet el kell látni.
mondom inkább Alannek.

- A fokozott vágya, hogy életeknek vessen véget, nekem magát teszi gyanússá. A barátunkat nem harapták meg, így ha megöli maga nem lesz más, mint egy utolsó gyilkos. Engedjen el minket - őt is -, és nem zavarjuk tovább az eszelős bandáját.

Ahogy meghallom, hogy ez a mocsok ki akarja nyírni Daveet, elönt a düh és bár nem ismerem a srácot, meg akarom menteni. Elvégre minden társra szükség van, még akkor is, ha ez a tulok őrmester nem lát tisztán a vérrel áztatott kis agyában. Feltéve, ha van neki ilyesmi abban a nagy fejében. Lassan megfordulok, hogy lássam sérült társunkat, majd elhúzom a szám. Szívesen felkelnék, de azt hiszem már nemigen menne. A vér szüntelen folyik a vállamból, melynek baromira tudok örülni. Tudja ez a rohadék, hogy mennyibe került nekem ez a fölső? Nem kevésbe, erre most tiszta vér. És azt hiszem ez már mehet is a kukába. Nem tudok vele mit kezdeni, főleg hogy azt hiszem a kimosásáról szó sem lehet. Egyébként is talán csak vegytisztító szedhetné ki. Vagy még az sem, tekintve hogy mire odaérünk...
- Kérem, Uram...
A francba, hogy így szólítom és most jópofizok itt neki. Dave, ezt még keményen behajtom rajtad, ha túléljük! Még mérgelődök néhány pillanatig, aztán kérlelő ábrázatot vágok.
- Őt nem harapták meg... Ha pedig elvisszük innen, a mi gondunk lesz, nem a maguké. Csak engedjenek el, adják vissza a kocsinkat és mi már itt sem vagyunk.
Te utolsó gané tetűláda! Eressz már el, legalább kint valaki valami béna kötést tudna tenni az én vállamra is. Csak ne kezdene lassulni a világ... Ez így elég érdekes. Most legalább tudom milyen lehet egy vadnak, amit meglőttek. Bár azok nagyobbat kapnak, azzal lehet, hogy jobban jártam volna. Már nem lennék itt ebben a szarban. Viszont... mi lesz akkor azokkal a dolgokkal, amiket nem próbáltam ki? A munkámnak is lőttek, bár turistáknak szervezhetnék zombipartit, vagy zombiszafarit. Tényleg, ez mekkora ötlet... De nem, inkább tűnjön el minden ilyen vérengző dög és kapjam vissza az életem! Utána is rendezhetek bulikat, zombik nélkül!