East Side -A bandák városa

Káosz készségesen a többiekkel tart. Mosolyogva megy velük. Billhez viszik. A férfit figyeli. Amikor a térdhajlatába ütnek halkan felszisszen. Bill végez a spanglival aki idehozta elmondja a bűneit. Káosz Billre néz. Aztán elgondolkodik. Mit is gondolt. Eddig nem nagyon gondolkodott. Végül rájön mit is gondolt. Az új világhoz alkalmazkodott ösztönösen.
- Semmit alkalmazkodom. - mondja őszintén aztán elgondolkodik. - Bill van nálam egy rádió. Pár háztömbnyire van egy tábor. Pár túlélővel és néhány dezertőr katonával. Adtak egy puskát és elküldtek ide. Tudod ki vagyok és, hogy mi vagyok. Lehet, hogy szeretem a káoszt, de nem akkor ha kívül van. Rendet akarok a városban. Te is ezt akarod. Nem fogjuk kihúzni ha nem takarítunk fel. Ehhez nem vagy elég erős. Itt ülsz egy hegynyi fegyveren. A katonák a seggedet védik. a rádiót elhoztam. Azért, hogy beszélhess velük, de ne érts félre. Nem azért, hogy ők a seggükön ülhessenek. Ha nem takarítjuk ki a várost éhen döglünk. Ezt te is tudod. A horda engem kergetett rohadtul nem akartam őket itt. A kölyök meg rossz szokás. Rühellem ha pisztolyt lóbál a pofámba egy viszkető ujjú amatőr. Elnézést a kellemetlenségért. - feleli mosolyogva. Bill szemei tetszettek neki. Pont olyanok mint az övé. Szereti az ilyen szemeket. Olyan ritka emberekhez köthetők akik méltó ellenfelek még számára is. Most pedig erős szövetségesek. Viszont egyszer még meg akar küzdeni Billel. Tudni akarja ki a jobb.

Káosz figyeli Billt. A férfi elküldi az elfogóit. Egyikük eloldozza és azt mondja neki, hogy nem ússza meg. ezen csak elmosolyodik. Egy kutya csak ne ugasson neki. Bill nem fél tőle. Nem igazán tudja, hogy a férfi azért nem fél tőle mert bízik saját magában vagy azért mert őrültség volna megölni őt. Amikor mondja, hogy üljön le könnyedén áll fel és ül le a székre. Mosolyogva nézi Billt. A mondatára csak bólint. Valóban ez a helyzet gondolja magában. Közben azon gondolkozik Bill mit lát bennük. Riválist vagy lehetőséget. A rádióbeszélgetést hallgatja a két férfi között. Elmosolyodik azon mikor műsornak nevezi a bandáját. Rengeteg fegyverük van mégis a legtöbben csak félig meddig képzett emberei vannak. Ő maga úgy gondolja Cezar több lehet mint egyszerű határőr. Egyenlőre nem tudja, hogy vajon Bill mit fog reagálni a mondandójára. Aztán Cezer elmondja a saját tervét. Mindkét férfi láthatóan rövid távon gondolkodik. Egyenlőre legalábbis számára így tűnik, Végül Bill hozzá fordul és tőle kérdez. Káosz ajkain mosoly jelenik meg.
- Nem gondoltam volna, hogy valaha ilyen békésen fogunk beszélgetni. - mondja mosolyogva, majd folytatja. - Cezár emberei profik. talán még a tieidnél is jobbak. Viszont nincs elég ellátmányuk a lőszer szinte mindennél értékesebb. Viszont ők hatékonyak. Képesek megvédeni a határt, Ha adsz neki pár embert talán még terjeszkedne is. Rengeteg felszerelése van. A baj csak az, hogy neki sincs végtelen mennyiségű élelme és benzinje. Még lőszere sem. Viszont mindketten tudjuk, hogy neked sincs. Talán még a város megtisztításához sem elég. Mind a ketten tudjuk, hogy hogyan lehet ezt túlélni. Harcolunk és harcolunk amíg csak tehetjük. Lehetőleg felkutatjuk a túlélőket és megpróbálunk kijutni a városból. Esetleg megszerezni a hadsereg támogatását. Az érdekeink közösek. Mindannyian ugyanazért harcolunk. Ha tényleg túl akarjuk élni akkor össze kell fognunk. Küldj neki utánpótlást, és embereket. Cserebé kérj kiképzőket. Ők megtaníthatják az embereidnek, hogyan használják ki a fegyverzetüket. - mondja a férfi aztán elgondolkodik. Bill vajon mit akar vele. Számára ez is fontos. Lehet, hogy a férfi nem fél tőle, de akkor is komoly veszélyt jelenthet. Viszont most elvileg szövetségesek. Nem biztos benne, hogy Bill hogyan dönt. Nem ismeri a férfit.

A férfi hallja Bill válaszát. Aztán elmosolyodik. A magával kapcsolatos megjegyzésen elmosolyodik. Ha Bill ad neki egy kést, lehet hogy nem szépen és tisztán, de ő ki fog jutni innen. Aztán a következő kijelentés meglepi. Viszont végül is reálisan nézve szükségük lehet egymásra. Aztán a térképet mutatja. Káosz megjegyzi azt. Végül a legutolsó képen elgondolkodik. A várost körülvette a hadsereg. Akkor miért vannak itt a belső támaszpontok is. Vajon azokat a kordonokat hányan tartják.
- Én megnézném azért ezt a külső kordont. - mondja a férfi. - Ez egy több tucat kilométeres védelmi sáv. Ide rengeteg ember kell. Éjjel nappal. Még akkor is egy képzett csapat jó fegyverekkel komoly veszélyt jelent. Valamint a konvojok. Azok mit csinálnak? - kérdezi a férfi. Elgondolkodtató tény, hogy konvojok járják a várost és mégsem találnak meg több nagy kolóniát sem. Vagy nem akarják őket kihozni, vagy nincs rá idejük. - Lehet a hadsereggel is érdemese lenne felvenni a kapcsolatot. - mondja végül elgondolkodva. A hadseregnek komoly ellátmánya van. Harcjárművek nehézfegyverek és minden más ami nekik kellhet. Gyógyszerek élelem és víz.

Káosz mosolyogva néz a férfira. Aki éppen elmondta a problémák javát. Viszont a megoldás itt csak kettő van. Vagy megpróbálnak a csürhéből hadsereget faragni vagy meghalnak. A férfi ezt nagyon jól tudta. Arcán először jelent meg kaján vigyor.
- Két lehetőséget látok. Az egyik próbálunk itt kitartani és meghalunk. A másik az, hogy a túlélőkből embert faragunk. Ezek a lehetőségek amiket én látok jelenleg. Ha csak túl akarunk élni akkor sem árt, ha sikerülne összeszedni a túlélőket. Mindenképpen csapatokat kell szervezni akik mernek kint harcolni a dögök ellen. Különben végünk van. Nem mondom, hogy nincs kockázat. Az mindig van, de ha csak próbáljuk a jelen állapotot fenntartani veszítünk. Mindent meg kell oldanunk ami kell a túléléshez. El kell jutni a Northop-hoz. Ott sok érdekes dolgot találhat az ember. Valamint alapanyagot eszközöket. Fegyver boltokat kifosztani. Ha más nem az összegyűjtött hüvelyekbe magunk is önthetünk lőszert. Viszont a legfontosabb, hogy az embereket tanítani kell. Egyenként gyengék vagyunk. Egy képzett és felszerelt csapat viszont könnyen elboldogul a dögökkel. - fejezi be a gondoltait. Aztán várja a választ. Elmondta amit gondolt. Ugyanezt gondolta eddig is. Nem elég összegyűjteni őket. Foglalkozni is kell velük. Ha el akar érni valamit.

A férfi mosolyogva néz rá. Amikor a másik válaszol. Látszik, hogy Bill is rájött egyedül nem lóghat meg. Káosz elgondolkodik. Amikor a rádión beszél csak figyel. Hallgatja az egyezséget. Aztán a következő szavakra elmosolyodik. Elgondolkodik. Nem nagyon hisz, hogy bajba kerülne egy ilyen ellen.
- Ha kapok valamit amivel rendesen betörhetem a fejét tuti. Különben kicsit lassú lesz, de megoldom úgy is. Ha ezután békén hagynak. - válaszolja a férfi, és közben arra gondol, hogy nem jelent túl nagy veszélyt egy ilyen dög. Kettő három már igen. Nos az már veszélyes puszta kézzel. Egyel elbánik bármikor.

Sejti, hogy Bill mit akar. Elmosolyodik amikor meglátja, hogy mennyien idejöttek. Káosz mosolyogva veszi át a kést. Kalapácsfogásban tartja. Mindegy mennyire jók. Ellene puszta kézzel ha volt nála bármi is nem nagyon győztek. A gödör széléhez megy lenéz. Aztán hátrál két lépést és leugrik. A rács felhúzásakor figyeli a zombikat. Félreugrik az útjukból. Két ellenfele van. Ezért úgy dönt le kell őket lassítani. Figyeli a mozgásukat, ha simán csak megrohanják tudja mit tegyen. Kibillenti a rohamozók egyikét és félreugrik. A másiknál egy régi, de jól bevált taktikára alapoz. Az ellenfele felé rohan ő szimplán várja. A kést hagyományos fogásban fogja meg. Az utolsó pillanatban az egyik kezét elkapva rántja oldalra és egyetlen pontos szúrással a szemgödörbe végez vele. Aztán azonnal ki is rántja. Figyeli a másik zombit is. Elkezd sétálni kicsit játszik vele mintha ember lenne. Persze nem kockáztatja az életét. A zombi kezeit támadja. Lehetőleg a hajlatoknál. Az ízületekre bizonyára ennek is szüksége van a mozgáshoz. Ha a zombi már nem tud a kezével támadni egyetlen szúrással a szemgödörbe kivégzi. Aztán felnéz a tömegre. Higgadt és halott szemekkel mosolyog rájuk. Élvezte a játékot. Ez számára csak testmozgás volt.

- Reméltem. De ha megharapnak szólj, nem nyírlak ki, egyszerűen csak elválnak az útjaink. Már ha lassú lefolyású a dolog, ha gyorsan beüt akkor... - sokatmondóan a férfira pillant, majd vissza az útra - szóval érted. És ugyanezt várom tőled is Dave. Én Alan vagyok.
Kocsijával leparkol az említett ház előtt, s mielőtt kiszállnának még tart egy kis tervet a jövőre nézve: - Vegyük alapul a zombis filmeket. Ott folyton elkúrnak valamit, szal ezekre a hibákra összpontosítsunk, és túléljük. Ki kéne használni a káoszt, és szerezni még tartalékokat. Bár előbb megnézném belülről is a házad, ne értsd félre, de lehet tovább kell majd állnunk.

- Azt utálom, hogy a film feléig nem esik le nekik, hogy a fejre kell támadni. Pedig ez alap lenne, még akkor is, ha nem zombi. Aztán...
Alan mélyen gondolataiba süllyed, és szomorúan konstatálja, hogy filmes ismereteiből egyszerűen nem tud meríteni.
- Most épp semmi más nem jut az eszembe. Menjünk be a házba, de a kocsit minél közelebb parkoljuk le, ha van garázs az a legjobb. Biztosítsuk a kocsit, hogy menekülés esetén használni tudjuk. Valamennyi tartalékot is fel kell benne halmozni, hogyha ránk törnek ne kelljen azzal bíbelődni - valamint legyen valamink, ha már futásra adjuk a fejünket. Benzint is hozni kell, mert nem sűrűn állnék meg tankolni a városban. Az ablakokat és az ajtót megerősítjük, és megpróbáljuk kihúzni a "járvány" végégig. Egyszer csak vége lesz.

Hazaérve Monica első dolga volt, hogy utánanézzen, mégis mi a fene van. Látta, hogy valami nem stimmel, meg a szülei is eltűntek egy szó nélkül, pedig ilyet sosem szoktak. Bekapcsolta a TV-t ahol a hírek ismétlése ment. Ebből aztán mindent megtudott amire szüksége volt. talán túl sokat is. A hadsereg megőrült, embereket lőnek agyon az utcán. Monica eléggé megijedt, első dolga volt, hogy minden ajtót, ablakot bezárt, az ajtók elé húzta az összes bútort amit csak lehetett. A függönyöket elhúzta és elsötétítette a házat. Csak a konyhában ment a TV és egy villany. Úristen, mégis mi a frász folyik itt? Valami vírusról beszéltek, meg zavargásokról, lövöldözésről. Térdét felhúzva nézte a tévét, és nem akarta elhinni. Nem, ilyen egyszerűen nem történhet meg... szépen kivárja a végét itthon. Igen, az lesz a legjobb. Az East Side elég csöndesnek tűnik, itt majd szépen meghúzza magát. Lassan elbóbiskol a TV előtt.

Hajnalban egy robbanásra riad fel. Felkapja a fejét. Szomjas. Odasétál a csaphoz és tölt egy pohár vizet. Szinte egy hajtásra lehúzza, majd a hűtőből kiveszi a kenyeret és a párizsit. Szomorúan konstatálja, hogy ez még egy napra sem elég. Mindenesetre nekiül és elkezd enni. Kapcsolgatja a TVt. Majdnem mindenhol megszűnt az adás, persze a pornó az megy. Jobb híján, hogy legyen mit néznie hagyja azt. Elég furcsa érzés pornóra enni, de ez van. Aztán logikusan végiggondolja a helyzetet. Kaját kell szereznie. Akárhonnan és ezt talán még most jó lenne elintézni napfelkelte előtt, amíg a környék csendes és nyugodt. Utálja a gondolatot, de ki kell mennie a házból. Körülnéz bármi használható után. Egy palack vizet eltesz a hátizsákjába, mást semmit. Ki tudja alapon egy konyhakést is elrak végül, majd körülnéz a nappaliban. Igen, megvan amit keresett. Apja baseball ütője. Ez jó lesz. Kezébe veszi. Elég régen nem fogott már ilyet, de mivel nem túl nehéz, a célnak megfelel. Jó nagyot lehet suhintani vele. Elhúzza a kanapét az ajtó elől, előtte persze lekapcsol mindent. Kinyitja az ajtót és fülel. Minden csendesnek tűnik. Kilép a házból és bezárja az ajtót. Hát akkor gyerünk...

A házból kijutva először semmi sem tűnik balhésnak Monica számára, ez a nyugalmi állapot viszont azonnal megváltozik, amint egy véres kiscsaj kezd rohanni felé. Dermedten áll, hirtelen az a képzet ugrik be neki, hogy nyilván megint elaludt a TV előtt és ez csak egy lidérces álom. Aztán egy fémes villanás, egy fröccsenés, és a kislány feje végső búcsút vesz a teste többi részétől. Monica a sokktól nyikkanni sem tud, viszont nem sok kell ahhoz hogy visszaadja az imént elfogyasztott reggelijét. Aztán észreveszi a férfit is, aki neki szegez pár kérdést. Kezében egy véres penge csillan a hajnali fényben.
-Mi a fasz volt ez?!-bukkan elő a kérdés a lányból, miközben szemét a fejetlen hullán és a férfin járatja.
-Harapásom?! Milyen harapásom?!-kérdi összezavarodva. Semmit sem ért, fejben még nem kapcsolta össze a dolgot a TVben látottakkal. Csak annyit vett le, hogy épp előtte gyilkoltak meg egy alig tizen egynehány éves kislányt. Jó nem tűnt épp normálisnak a kiscsaj, de ettől még nem kellett volna... Várjunk csak... A zavargások... a fertőzés... a sereg... Lassan kezd összeállni a kép.
-NEM! Kurvára nem vagyok jól! Rohadt cefetül vagyok nem jól!-mondja szinte hisztérikusan, és az ütőt maga előtt tartva lassan hátrálni kezd a férfitól.
-Mi a picsa folyik itt?!

Káosz mosolyogva lép ki. Végignéz az embereken. Aztán visszakapja a dolgait. Elpakol és a férfire néz. Követi őt és meglátja a járművet. Végigpillant rajta aztán Billhez fordul.
- Ezzel biztos, hogy könnyű lesz oda menni. Az is tuti, hogy rengeteg dolgot viszel át, és rengeteg üzemanyagot használsz fel. Ha jól el vagy látva vele, akkor hajrá. Viszont ha spórolnunk kell akkor inkább azt mondom vigyünk kevesebbet egyszerre és forduljunk kettőt. A dögök valószínűleg kevesebben lesznek a környéken. Az előbb jó sok megdöglött. - fejezi be a gondolatait. A férfi válaszától függően beszáll a járműbe vagy elindul felpakolni. Viszont még ezek előtt megtesz valamit. Átnézi a ruháját. Az öltönye tutira koszos és megviselt. Nem örül ennek.

Alan talál egy erős szigszalagot amivel a bőrkesztyűjére hajtott pulóverét amennyire tudja odailleszti. Így már nem kell attól félnie, hogy lecsúszik, s mikor leakar ütni egy élőhalottat, egyszerűen végigszántja a kezét a másik fogazata.
" Minimális védelem, de több mint a semmi "
Azzal a szigszalag - és amit még hasznosnak talál - a kocsiban landol. A kulcsot a helyén hagyja, hisz nem akarja megint eljátszani amit a parkolóban - meg aztán ha a zombik be is jutnak, remélhetőleg (már) nem tudnak autót vezetni.
Felkapja az egyik sarokban talált alumínium baseballütőt, s annak társaságában foglal helyet Dave mellett.
- Nem vagyok egy nővérke, de azt hiszem elboldogulok.

- Te maradj csak itt - utasítja Dave-et Alan, s lefekteti az ágyra - Majd én intézem a többit.
A kaszkadőr kicaplat a garázsba, de közben a kábult férfit is szemmel tartja. Sajnos tudja, hogy az ember bármit megtenne, hogy életben maradjon. Alan nem lepődne meg, hogyha Dave hazudott volna, és valójában megharapták - akár a kezén, akár máshol.
Alan szétnéz a garázsban, s rögtön a kalapácsért nyúl, ám az egyik sarokban egy sokkal praktikusabb szerszámot talál.

Alan nem talál deszkát, így kénytelen széttörni ezt azt, a cél érdekében. A bejárati ajtó elé odatolja az egyik szekrényt, a művelet közben megizzad, de jó erőben van, tehát bírja. Aztán jön a várva várt pillanat: a szögbelövő. A férfi odanyomja a deszkát a falhoz, s meghúzza a szerszám ravaszát. A szög úgy üti át nem éppen vékony fadarabot, hogy Alan amint teheti zsebre teszi a maradék szögkészletet, s azzal fogja lövöldözni a népet - na persze a baseballütő mindig a közelében lesz.

- A büdös kurva életbe... * zsörtölődik Alan, ám mikor meglátja, hogy a kocsiból kitápászkodik valaki rögtön döntésre jut. Amilyen gyorsan, és erővel csak tudja eltolja a szekrényt az ajtó elől. Kezébe fogja a szögbelövőt, kinyitja az ajtót és rohanni kezd. Tudván, hogy Dave követi, és hogy nem bírná bevonszolni a sofőrt, arra utasítja, hogy verje szét az autó fényszóróit.
Közelebb érve Alan látja, hogy az áldozat egy nő. A férfit sosem mozgatta meg igazán a női emancipáció, tehát ha le is nézte a fehérnépet - sőt, többnyire eszköznek tekintette őket - mindig is esendőnek tartotta valamennyiüket. Éppen emiatt lehetséges, hogy minden további nélkül jutott arra az elhatározásra, hogy befogja vinni a nőt - kockáztatva ezzel azt, hogy már megfertőződött.