East Side -A bandák városa

A férfi hallja a nő sikolyait, de nem érdekli. A puskás férfi lövésére csak mosolyogva néz fel rá. Ilyen messziről ő maga is eltalálná. Természetesen megáll és mosolyogva nézi a férfit.
- Ne lövöldözz és ordíts ember! Nem haraptak meg! Hívd a főnököd! - szól rájuk maga hangosan. Aztán hátra pillant, közben a bal kezében lévő pisztolyt elteszi. Csak gyors pillantás fél szemmel. Közben a férfit figyeli. Várja a lövés előtti levegővételt és a többi mozdulatot. Egyenlőre nem látja ezt. Szóval nyugodtan áll és vár. Reméli azért annyi van a rohadékokban, hogy legalább valami főnököt keressenek. Ezek a bakák nem fogják felismerni őt. Ha profik lennének sokkal közelebb engednék. Valamint elbújtak volna. Valószínűleg a profit aki ténylegesen a barikádot védi és nem dísz még nem vette észre. Próbálja keresni az árulkodó villanást a puska távcsövén.

A férfi látja a veszekedést, és elgondolkodik. Vajon mennyi idő kell, hogy katonákká váljanak. Abban biztos volt, ha nem teszik meghalnak. Aztán az egyik eltűnik a férfi mosolyogva látja, hogy a másik jóval bizonytalanabbul céloz rá. Könnyed mozdulattal elteszi a pisztolyát és figyeli a férfit aki egy létrát ereszt le. A férfi megszólal. Ő nem kiabál vissza. Mögötte nincs semmi előtte pedig reményei szerint egy halom .45-ös lőszer és egy puska várja. Valamint némi élelem. Néhanapján. Egyenlőre ezen nem agyal. Felmászik a lenyújtott létrán.
- Köszönöm. - mondja semleges hangon. A férfi nem kér segítséget létra visszahúzásával és elejti a cigit. Lenne kedve a cigi után rúgni, de nem teszi.
- Sajnálom nem élek vele. - mondja halkan és nyugodtan. Csak félig fordul hátra aztán tovább indul a sátor felé. Nem tudja, hogy miért vannak az emberek sátrakban. Főleg a főnökök, ha itt vannak a házak is, de nem az ő dolga. A sátorhoz érve megszólal.
- Cezart keresem. - mondja. Nem beszél túl hangosan, de határozott hangját elég messziről meg lehet hallani. Az egész lényéből sugárzik valamilyen nyugalom és magabiztosság. Egyáltalán nem fél az itt lévő emberektől. Ha kell mindet megöli. Viszont célszerű volna inkább használni őket.

Káosz mosolyogva nézi a társaságot. Hát itt vannak a profik gondolja mosolyogva amikor körbeveszik és mindenki figyeli őt. Végre egyenlő félként tekint a férfira.
- A nevem Káosz. Csak gondoltam benézek. Hátha elkél itt egy pár biztos kéz. - mondja mosolyogva. A férfi minden bizonnyal hallott már róla. Talán mint oly sokan ez is legendának gondolja. Viszont egy dolog biztos. Beengedték. Valószínűleg kellenek nekik emberek. A dögöket ki kell irtani. Ezzel bizonyára ők is így vannak. A férfi látja, hogy nagyon komoly felszerelés és rengeteg katonai cucc van náluk. Ilyesmit nem könnyű szerezni. Ahogy azt is látja, hogy akik körbevették őt szintén mind katonai ruhában és fegyverekkel vannak ellátva. Figyeli, hogyan vették körbe. Ha túl sokan állnak ott akkor egymást is könnyedén megsebesíthetik ami nem jó. A kereszttűz nem mindig előnyös dolog. Figyel mindent. Minél többet akar róluk tudni.

A férfi mosolyogva nézi őket. Profik igazi profik. Nem tudja megmondani sírjon vagy nevessen. Aztán Cezar kezet nyújt. A férfi mosolyogva fogadja el. Aztán csak gesztusként és megszokásból meglibbenti az öltönykabátot, hogy a férfi lássa mi van nála. A kést nem nagyon láthatják.
- Nem volt olyan nehéz mint elsőre gondoltam. - feleli a férfi. - Bár volt egy kis segítségem. Egy nőt megharaptak. Nekem pont kapóra jött. Lelassítottam kicsit. Ha ez tényleg betegség neki már mindegy volt nekem nem. - fejezi be a választ tárgyilagosan miközben befelé mennek. Aztán meg is lepődik. Ez a Cezar nem ma kezdte. Komplett megfigyelőállás lőszer és gránátok. A G36-os láttán felcsillan a szeme. Az a fegyver igazi remekmű. Akár kétszáz méterről is elintézi a rohadékokat. Gránátok azok is hasznosak. Van itt minden. A férfi mosolyogva néz körül. Amikor a másik azt mondja a kintiek csak ágyútöltelék sejti miről beszél. Ilyen emberekkel talán még dolgozna is. Az energiaitalt elfogadja.
- Értem az nem jó. - mondja a vízre utalva. Aztán elgondolkodik. Mit is tud? Végül is rájön, hogy nem sokat.
- Nem túl sokat nyüzsögnek odakint. Nem nehéz velük. Olyan őket megölni mint egy felnőtt testbe zárt csecsemőt. Viszont rengetegen vannak és nem állnak meg. Nem félnek. Ezt gondolom ti is tudjátok. Az utcákon autók állnak valószínűleg városszerte ez a helyzet. Van két hangtompítóm. Ha úgy hallanak mint az emberek az bőven elég, hogy egy jó ideig csendesen dolgozhassak odakint. Nem tudom mire vannak emberei Cezar. Viszont a dögöket ki kell irtani. Ahhoz óvatosan és csendben kell mozogni. A barikádoknál szóljon, hogy ne lőjenek és kiabáljanak. Ha elég tetem lesz betörnek. Takarítani meg nehéz. - fejezi be a gondolatait a férfi. Nem tudja mennyi ellátmány van itt, de úgy gondolja, ha túl akarják élni ezt jól kell felhasználni. Milliónyian lehetnek a dögök a városban.

A férfi végighallgatja. Szóval ez a probléma már mindent ért. Ezek katonák igazi profik. Viszont oda nem akarnak bemenni. Hát persze, hogy nem. A férfi mosolyogva néz rá, és kezet nyújt.
- Rendben. Megoldom. Túl sok dolgot nem kérek. Megelégszem kevéssel is. Egy kulacs víz kell és annyi .45-ös lőszer amennyit éppen nélkülözni tudnak. Egy puskának is örülnék ha tudják nélkülözni. Meg ahhoz való lőszernek. Akár egy mezei .22-es is megteszi ahhoz rengeteg lőszert el tudok vinni. Ha meg pontosan eltalálom a rohadék fejét mindegy mivel teszem. Elviszem a rádiót. Szerveződnünk kell ez tuti. A hadsereg a taktikája miatt nem megy semmire. - fejezi be végül immár nem mosolyogva. Tudja, hogy mi a helyzet. Itt komoly dolgok forognak kockán. Őt annyira nem érdekli, de amíg segít addig kap ellátmányt ami jó dolog. Mégis csak jobb, ha mindenhol melegen fogadják az embert. Az áramellátáson maga is gondolkodott. A stúdiókban van rengeteg napelem az jól jönne itt. Előbb utóbb az üzemanyag is elfogy.
- Uram még valami. Csak egy javaslat. De három saroknyira a hotel tetején vannak napelemek. Nem sok minden, de maguknak talán több napnyi üzemanyagot és életet jelentene. Legyenek csendben és menjenek kevesen. Azokkal - int a gránátok felé. - talán elvonhatnák a figyelmüket. Ha gyorsak szerezhetnek egy két napelemet. Ha sikerül párszor lesz elég, hogy a csilli-villi elektromos biztonsági rendszerük menjen magától. - mondja végül. Ezek az emberek szervezettek ha csendesen be tudnak menni sok mindent elhozhatnak onnan. A férfi fejében közben tervek kezdtek megfogalmazódni. Végül bevillant neki valami.
- Ha van éjjellátójuk menjenek este. - mondja végül aztán várja, hogy a férfi összeszedje a dolgokat amikre szüksége van. Ha ez megvan elindul tovább. Nem akar sokáig itt időzni. Nem akarja vesztegetni az értékes időt. Szervezetté kell válni és nagyon gyorsan kell csinálni.

Cezar arca felderül mikor hallja a választ.
-Ez a beszéd. A suttyók közül egy üres lőszeresládát se bíznék senkire, a fiaimra meg szükségem van itt. -mondja és feláll az asztaltól. Az egyik fegyveres ládát felnyitja és egy M16ost vesz ki belőle, majd odadobja neked. Egy másik ládából két tárat is letesz az asztalra. Valahonnan előhalász egy kulacsot is.
-Ezt tudom felajánlani. .45ös lőszerünk nincs nélkülözhető sajnálom. A kulacsot a sátor mögött meg tudod tölteni, ott a víztartály.
Azzal odalép a monitorokhoz, és tanulmányozni kezdi.
-A 13. utca végig tiszta, onnan csak pár háztömb az istenverte park északkeleti irányba. Eltéveszteni nem nagyon lehet. Az egész nincs két kilométerre innen. Az asztalon lévő rádióért nyúl, majd beleszól:
-Mennydörgés, itt a Nagyfőnök vétel.
-Hallgatlak Nagyfőnök.
-A vendégünk távozik. Ha kell tisztítsd meg neki az utat, a 13.on megy ki.
-Vettem. Vigyázok rád nagyfiú. Jó utat.
-Már azelőtt percekkel jelentette hogy jössz, hogy ez a két díszpinty ott kint észrevett.-mondja Cezar és kilép a sátorból. Int, hogy kövesd. Odakint szól pár embernek hogy nyissanak neked utat. Erre az egyik egyenruhás a 13.ra nyíló fal melletti házon kinyit egy ajtót.
-Erre.-mutatja Cezar, és az ajtóig kísér.
-Ahogy kimentél, szembe átmész a háztömbön és kint is vagy. A dögök nem szúrták ki és egyébként is be van drótozva úgyhogy figyelj hová lépsz. A rádión el tudod érni Mennydörgést ha kell. Kettes csatorna. Adios por favor. -mondja, azzal elfordul és visszamegy a sátorba.

- Semmi baj. - mondja káosz a lőszerre. Reméli máshol tud majd még szerezni. A pisztolyokban tárat cserél és egyet a puskába csúsztat. Csőre tölti a fegyvert és egyes lövésre állítja, aztán a vállára veszi.
- Köszönöm ez is jó lesz. - mondja mosolyogva. Ezzel a férfi után indul. Aztán megkapja az instrukciókat.
- Okés az jó lesz. - fejezi be a férfi aztán elindul. Szóval tényleg volt lövész jól gondolta. A férfi óvatosan elindul a mondott irányba. Ha kiér az ajtón már résen van. Figyeli a rádiót is amit a zsebébe rakott. Aztán mosolyogva sétál. Tutira figyelmezteti ez a mennydörgés ha jön valami. Szóval nem idegeskedik. Egy profi fedezi, valamint magában is bízik. Az m16-os jól bírja a strapát szóval ezzel nem lesz gondja. Ha kell a fegyver bunkóként is tökéletesen funkcionál. Próbál gyorsan eljutni az úti célhoz. Figyeli hátha látja a parkot. Esetleges őrszemet keres. Ha megtalálja figyeli nehogy viszkessen az ujja a ravaszon.

A férfi valahogyan nem vesz észre párat. Viszont a lövész fedezi őt. Aztán eléri az aluljárót. A hely sötét. Ott nem fogja őt fedezni senki. Figyeli egy ideig. Aztán elgondolkodik. A kezébe veszi a rádiót.
- Te se pazarolj. Amelyik a földre kerül elintézem olcsóbban. - mondja mosolyogva aztán elteszi a rádiót. Figyeli a bent mocorgó valamit. Csak áll és figyel olyan tíz méterre a sötétségtől áll meg. Figyel látja, hogy bent vannak. Végül mosolyogva közelebb megy. Előkapja az egyik pisztolyt és úgy öt méterre a sötét zónától kicsit a földre koppant. Ha erre nem jönnek ki kicsit közelebb is megismétli. Ha elindulnak kifelé hátralép és leakasztja a válláról a puskát. Bunkóként ragadja meg és végzi ki az élő dögöket. Lehetőleg gyorsan és szépen. Amint végzett ismét előveszi a rádiót miután egy zsebkendővel megtörli a puskát.
- Kösz mennydörgés. Ha találok valahol sört hozok neked. - mondja a férfi mosolyogva. Tudja, hogy sokan szeretik a sört. Bemegy az aluljáróba és minél gyorsabban megpróbál átjutni rajta. A puska továbbra is a kezében van.

A férfi mosolyogva veszi észre, hogy a lövész nagyon jó.
- Értem visszaérek ne aggódj. - mondja. A másik ismét megszólal közben a háttérben folyamatosan lövések dörrennek. A férfi azonnal tudja, hogy baj van. Hátra néz és futni kezd. Lehetőleg próbálja alacsonyan tartani hangerőt. Ennek ellenére a távolság tartása a legfontosabb. A levegővételre is figyel menet közben. Aztán meghallja az instrukciót. Tudja magáról, hogy elég jól bírja a futást. Ezért teljes lendülettel fut a puskát nem teszi el. Folyamatosan rohan. Amikor eléri az említett bal kanyart befordul. Csak arra figyel, hogy ne ütközzön bele a dögökbe. Ha elérte a balost izomból futni kezd a tábor felé. Azért figyel hátha valaki rá akarna lőni.

Káosz látja a fedett szakaszt. Kicsit lassít, hogy felemelhesse a rádiót.
- Jelezz amikor kiérnek a tüzelési zónádból. - mondja a férfinak higgadtan. Az előbb egy pillanatra belegondolt vajon mi történne, ha elkapnák. Nem akar így meghalni. Amit maga előtt lát sem kellemes látvány. Várja a jelet. Amint megkapja a jelet felemeli a lábait. A bal lábával érinti a talajt, hogy fordulni tudjon. Gugolva próbál földet érni. Ezek rohamoznak a lövész sem választott rossz taktikát, de úgy gondolja a mostani ötlete jobb. A fegyvert gyakorlottan állítja sorozatlövésre és lábmagasságban megsorozza a zombikat. Ezzel remélhetőleg több tucatnyit terít le. Az elesők pedig reméli, hogy lelassítják a mögöttük lévőket is. Egy-egy szerencsésebb lövedék akár fél tucatnak is roncsolhatja a lábát. A lövés után azonnal feláll megpördül és továbbfut. Ha szükséges megismétli a műveletet még párszor. Reméli jelentősen megritkíthatja az üldözőit.ha közelebb kerül a táborhoz megnézi a védelmet.

A férfi sikeresen megússza. A nyolcasokat nem szereti. Ahogy azok sem őt. Jelenleg viszont ezek is emberek vagyis szövetségesek. Aztán a géppuskák tüzelni kezdenek. A rohadékok majdnem lelövik. Káosz futás közben félreugrik valami fedezék félébe. A rádióra nem válaszol. Az egyik balfék megint üvölteni kezd. Ő maga csendben a fedezékében marad. Figyeli őket. Esetleges támadó szándékot keres. Megvárja míg a géppuskások lenyugszanak. Aztán a puskát a vállára kanyarítva egyenesedik fel és indul el feléjük.
- Káosz. - köszön mosolyogva, és teljesen nyugodtan hangon. - Egy üzenetet hoztam. - mondja és előveszi a rádiót. Minden mozdulata lassú. Kicsit szuszog is mintha fáradt lenne. Próbálja elaltatni az éberségüket. Közben figyeli őket. Viszont minél ártalmatlanabbnak akar tűnni. Keresi a támadó szándékot vagy a felismerést. Reméli, hogy ismerik. Ha igen akkor félni fognak és nem próbálkoznak. Egyikük sem akar meghalni. Ha felismerik elmosolyodik és nyugodtan kezdi venni a levegőt. Nem akar balhét, de nem akarja, hogy elbízzák magukat. Ezek a viszkető ujjú kölykök. A taktikából ítélve van lőszerük dögivel.

Káosz továbbra is játsza a fáradtat. Elteszi a rádiót. Lanyhatagon megy oda a férfihoz. Figyeli őt. A férfi válasza nem lepte meg. Ha engedik egészen a kapuig megy. Kicsit megmozdítja a vállát, hogy könnyebben ránthassa ki a pisztolyt a hónaljtokból.
- Az East Side határáról jövök. - mondja továbbra is lanyhatagon. Aztán egyetlen rutinos mozdulattal előrántja a pisztolyt és fejbe lövi a hadonászót amikor annak fegyvere nem rá mutat. Villámgyorsan megcélozza a jobb oldalit és a másik pisztolyt is előrántja. A géppuskások ide nem tudnak lőni.
- Asszem végzet meghalt. Ti is a sorsára juttok, ha nem engedtek be és kísértek Billhez. - mondja hanyagul. Mosolyogva figyeli őket. Mosolya őrült, szemei teljesen üresek elnéz a két fiú között egyenesen előre. A perifériás látásából figyeli őket, ha a fegyverek csöve emelkedni kezd ezeket is megöli. Csak figyeli őket. Reméli nem kell több lövöldözés ahhoz, hogy végre komolyan vegyék.

Káosz mosolyogva figyeli az eseményeket. A kölykök csak néznek rá. Aztán megjönnek az öregek. Leengedi a fegyvereket mire odaérnek. Meg is fordítja őket, és mindkettőt a jobb kezébe veszi.
- Itt vannak. - nyújtja át őket. - A nevem Káosz és nem vagyok náci. Egy rádiót hoztam billnek. A kölyök meg egy Desert Eagle-t lóbált az arcomba. - mondja semleges hangon. Ha a férfi elveszi a pisztolyokat a karabélyt is átnyújtja neki. - Én nem akartam megölni. Csak nem szeretem ha fegyvert lóbálnak az arcom előtt. - teszi hozzá. Figyeli a férfiakat. Reméli ezek már nem olyan viszkető ujjú idióták mint azok akik a kaput őrzik. Minek kellett a kölyköket ide állítani. Két-három profi jobban el tudná látni a feladatot. Ezek csak ágyútölteléknek jók. Sőt ahogy látta még annak sem. Egyenlőre reméli most egy fokkal értelmesebb emberekkel találkozott. A céljuk közös az pedig a túlélés. Káosz pedig nem fog egy idióta fegyvert rázó kölyök miatt megdögleni.