West Hollywood, a siker és csillogás városa

West Hollywood a filmipar fellegvára volt egykor, itt rendezték meg évente az Oscar-díjátadó gálát. Most nem több egy hatalmas betondzsungelnél, amelyben a legveszélyesebb szörnyek vadásznak az emberekre. Különösen fertőzött terület, az ember okosan teszi ha minél távolabb tartja tőle magát. Az utcák ki sem látszanak a vérből és a széttépett holttestekből. Lehetetlen járművel navigálni, bár nagy ritkán egy-egy erősen felfegyverzett katonai őrjárat megpróbálkozik vele túlélők után kutatva. A menekülési arány nagyon kicsi, és ezek a katonai konvojok is jelentős veszteségekkel számolnak. Több katona inkább dezertál, mint hogy beküldjék ide. Talán itt a legsiralmasabb helyzet az egész városban.

Káosz

Reggel. A bérgyilkos épp az utolsó napját töltötte a városban mikor elszabadult a pokol. Már a repjegye is megvolt és a szállodában nézte a tévét, az indulásra várva. Volt még pár órája amit szabadon tölthetett el, így a tévét bámulta. Nem nagyon érdekelte a műsor, közben egész máshol járt az esze. Aztán történt valami amire felkapta a fejét: a TVben megszakították az adást és arról számoltak be, hogy minden járatot töröltek, a repülőteret lezárta a hadsereg. A következő képsorok egy kórházi lázadásról szóltak, majd különböző bejátszások következtek a városból ahol szemmel láthatóan hadiállapot uralkodott. Katonák lőttek válogatás nélkül a tömegbe nagy kaliberű géppuskákkal. Emberek magukból kifordulva estek egymásnak, minden csurom vér volt. Káosz felült az ágyban és felhangosított a a készüléket.

-...túlélők arról számoltak be, hogy valamilyen vírusfertőzés ütötte fel a fejét, mindenki megőrült, az emberek ámokfutásba kezdtek.

Ezután egy férfi jelenik meg az utcán aki cowboykalapot visel és épp egy riporterhez beszél:

-Fejbe kell lőni őket, célozzanak fejre, a holttesteket pedig el kell égetni, ÉGESSÉK EL ŐKET!

Ezután változó riportok következtek, interjúk a kormány embereivel, a hadsereg és a közegészségügy képviselőivel, de az egész egy nagy rakás maszlag volt.
A férfi felkel az ágyból és összeszedi amit magával vihet. Mert itt nem maradhat. Úgy tűnik előző éjjel amíg aludt az egész város vérbe borult és ő semmit sem tudott az egészről. Szerencsére fegyvert mindig tart magánál a bőröndjében így odasétál és nyugodtan felméri amije van. Két pisztoly és egy fogazott pengéjű kés. Több a semminél. Először is ki kell jutnia a városból. Ha repülőn nem megy szerez valami kocsit és eltűnik ebből a bolondokházából. Ki tudja, még az is lehet hogy mókás lesz. Összesen négy tár lőszere van a .45ösökhoz ami lehet hogy kevés lesz, nem ártana valami komolyabb fegyver után is nézni.

West Hollywood, a siker és csillogás városa Blackside_1

West Hollywood, a siker és csillogás városa Blackside_1

Káosz meglátja a tévéadást. Arca teljesen semleges. A hallottakon elmosolyodik. Szóval gyilkolhat szabadon. Ezen a gondolaton picit elidőzik. Aztán a bőröndjébe lép. Előveszi a felszerelését. Felveszi az egyedi öltönyét és mosolyogva veszi magához a fegyvereket. A kést a háta mögé köti fel. Megszokásból mindent rejtve hord, és kesztyűt is vesz. Az ablakhoz sétál és kinéz rajta. Mosolyogva veszi szemügyre a környéket. Még belép a konyhába és eszi pár falatot.
- Menjünk játszani. - morogja mosolyogva és elindul a kifelé. A bérelt kocsit sajnos már visszavitte. Talán gyalog messzebbre jut. Mielőtt kilép az ajtón kinéz a kukucskálón. Kést vesz a baljába és pisztolyt a jobbjába. Ha bent találkozik valamivel akkor a pisztolyt gyakorlott mozdulattal fordítja meg és a csövénél fogva bunkóként használva próbálja eltalálni ellenfele koponyáját. Közben a késsel védi magát. Ha az utcán lát ellenfelet szintén hasonló taktika alapján jár el. Ha esetleg nagyobb tömeggel találkozik akkor a mozgásukat figyeli. Ha nem túl gyorsak akkor három-négy célpontot gyorsan kiiktat arra amerre menni akar és futni kezd. Ha gyorsak akkor megpróbál teljes lendülettel megrohamozni őket. Akkor nem végez velük csak fellöki őket. Esetleg lábon lő egyet-egyet, ha szükséges. Ha már sikerült nyíltabb terepre érnie megpróbál gyorsan haladni lehetőleg a csatazajtól minél messzebb. A csendes helyeket keresi. Ha lehetőséget lát rá akkor elbújik a házak között és lopakodva halad tovább. Ha magányos ellenfelet talál akkor közelharcban lehetőleg hátulról támadva intézi el őket.

A férfi kilép a szobából, de minden csendes. Elindul lefelé az épületben de senkivel sem találkozik. Mikor leér a földszintre, furcsa hangok ütik meg a fülét. Óvatosan kémlel ki egy sarok mögül a szálloda halljába, ahol nem épp kellemes látvány fogadja. A berendezés összetörve, de ez nem zavarja amúgyis túl giccsesnek találta, az viszont sokkal inkább hogy a hall tele van holttestekkel amiket ezek az embernek tűnő valamik a legjobb étvággyal marcangolnak. Gyorsan összeszámolja őket. Az egész teremben 16 ilyen dög van, de elég jól szétszórva és láthatóan minden figyelmüket leköti az önfeledt zabálás. Ha nagyon ügyesen csinálja kisurranhat mellettük, legfeljebb a szélső párat kell kiiktatni. Még szerencse hogy a pisztolyokon van hangtompító. Ha a recepciós pultot fedezéknek használja, akkor csak tíz métert kell megtennie nyílt terepen a kijáratig. Ilyen módon csak három dög van közvetlenül az útjában. Hirtelen négy-öt ilyen izé elkezd marakodni az egyik holttesten ami remek lehetőség arra, hogy kisurranjon, valószínűleg nem hallják a tompított lövést a üvöltözéstől. Most vagy soha...

A férfi figyeli a hallt. A férfi látja, hogy pár zombi összekap. A pult mögött is van pár. A férfi így a pult felé indul. Gyors lépésekkel halad. Ha valami a közelébe kerül félrelöki vagy végszükség esetén lelövi. A pulthoz érve azonnal felugrik rá. Aztán megfordítja a pisztolyt a kezében és a pulton sétálva a közelben lévő lények fejére sújt kihasználva a magasabb pozíciót. Mindent úgy tesz ahogy tanulta. Gyorsan és kegyetlenül. Kicsit oldal irányból sújt le az agykoponyára, hogy biztosan eltörje azt. A kést is kalapácsfogásban tartja és ellenfelei fejére súlyt vele mintha egy trenchknife* volna. Közben a bejárat felé halad. Amint eléri a bejárathoz legközelebbi pontot mosolyogva lép le onnan. A közelben álló lényt egyszerűen mellkason rúgja és elindul kifelé. Kilép az ajtó és ismét körülnéz. Az utcán látja a tetemeket. Arra indul ahol kevesebb a halott.
"Hmm egész jó móka. Csak ezek a dögök gyengék. Viszont nem árt vigyázni. Egy találat és vége a játéknak." - gondolja magában és önfeledten mosolyogva indul el az utcán arra, ahol a lények között át lehet haladni, és nincs csatazaj. Az egyik közelében lévő lényt fejbe rúgja. Lehetőleg úgy, hogy a lény nyaka törjön el. Egyenlőre nem akar lőni. A zaj nem jelentős, de a lőszerrel spórolnia kell.

*Erre nem találtam magyar nevet. :S

Káosz felugrik a pultra és sikerül ártalmatlanná tennie pár dögöt mielőtt a többi észrevenné. Sajnos azonban ez mégis megtörténik, így mielőtt a kijáratot elérné már mindegyik lény felé tart. Ha gyorsan tüzelni kezd kilőheti őket, a másik lehetősége a futás. Innen pár sarokra van az East Side ahol van némi alvilági ismeretsége, talán okos lenne oda menni. Hátha ki tudnak találni valamit, hogyan lehet lelépni innen. Közben a lények egyre közelebb érnek, és az üvöltésükre úgy néz ki a környék összes szemétládája felfigyelt, mert ugyan az utcán eddig nem nagyon voltak, most hirtelen minden irányból elkezdtek felbukkanni. A házakból kocsik mögül. Nem szabad tökölni, gyorsan kell eltűnni innen ha lehet még egyáltalán Káosz hirtelen megszámolni sem tudja hány ilyen rohadék lett a vértől iszamos utcákon.

A férfi látja, hogy a lények megszaporodnak.
"Elég volt a játékból." - gondolja. Egyetlen laza mozdulattal lép le az asztalról. A pisztoly megpördül a kezében, miközben felemeli a pisztolyt. Célra tart aztán meghúzza a ravaszt. A fegyver halk pukkanást hallat aztán tompa csattanás hallatszik a lény feje szétloccsan a férfi mosolyogva lép a kijárat felé. Kilép az ajtón és elnéz az East Side felé. Mosolyogva indul arra. Ott van pár ismerőse. Nem biztos, hogy szívesen látnák egyébként, de most az ő fajtájára van szükség. A férfi mosolyogva indul el az utcán lévő lények felé. Elteszi a kést. Az nem volt eddig sem nagy hasznára. A férfi elindul a tömegben és csak a közvetlen őt akadályozó lényeket lövi le. Gyorsan halad. Kicsit siet szokásával ellentétben. Ha sikerül áttörnie a tömeget hátrafordul és az egyik nagyobb termetű embert lábon lövi. Talán sokat gyúrt egykor. Hát nem segített rajta. A férfi még egy nagyobb embert lábát kilövi. Az egymás hegyén hátán tántorgók elől pedig futva menekül el. Nem jelentenek rá veszélyt, de rohadtul sokan vannak. Úgy tűnik valahogy el kel jutnia az East Side-ra. Ott vagy megkapja amire szüksége van vagy elveszi. Számára lényegtelen volt. Most csak siet. Lehetőleg azért fedezékben és csendesen halad. Ezek a valamik hangra és látásra egyaránt mennek.

Káosznak sikerül utat törnie a dögök hadán, de azok tovább követik amíg el nem éri a sarkot. Befordulva látja, hogy itt elég rossz a helyzet. Tömött sorokban állnak a kocsik, közéjük nem nagyon lehet belátni de a hangokból ítélve nem lesz egyedül. Folyamatos csámcsogás, hörgés hallatszik. Az egyik erkélyen épp szemtanúja lehet annak, hogy egy nő sikoltozva menekül a tűzlétrához a zombik elől. Sikerül átugrania, de az egyik dög elkapja a lábát. Amíg a nő rugdosni kezdi, az a fogaival odakap és egy sebet ejt a nő lábán mielőtt az kirúgná pár fogát. Erre a lény megtántorodik, a csaj pedig elkezd viharos sebességgel mászni lefelé. Komolyabb baj nélkül sikerül leérkeznie, csak a lába vérzik kissé. Észreveszi Káoszt és elindul felé.
-Kérem!... Uram kérem segítsen, ha ismer istent könyörgök ne hagyjon magamra!-rimánkodik neked. Nagyjából hét méterre lehet tőled, mikor felfigyelnek rá az utcán tartózkodók. Ahogy végignézel a kocsisorokon, mintha egy élő erdő bontakozna ki ahogy egymás után állnak fel a rohadékok. Hálás köszönet a picsának...

A férfi mosolyogva fordul be az autók közé. Amik tömött sorokban állnak. A férfi elgondolkodik. Aztán meglátja a nőt. Mosolyogva sétál tovább feléjük. Mire a nő mégis megmenekül kiabálására felélénkül a környék. A férfi mosolyogva fordul vissza felé. Felemeli a pisztolyát és lábon lövi.
- Legyen olyan kedves hangosan sikítson. - mondja kedvesen mosolyogva és fellép a legközelebbi autóra. Aztán autóról autóra mozogva elindul. Közben néha, ha lehetőséget lát menet közben le-le csap egy egy lényre az ismét visszafelé fordított pisztolyokkal. Közben pedig mosolyogva gondolkodik. Vajon ki számított rá, hogy az emberiség legnagyobb felfedezése után egyből a vesztébe kerül. Vajon az idegenek fognak segíteni nekünk. Káosz nem hitt ebben. Sokkal inkább abban hitt, hogy ők akarják ezt. Ha valaki látná a férfit azt hihetné egész életében ezt csinálta. Olyan nyugodtan teszi a dolgát. Figyeli a lényeket és hallgatja a nőt. Reméli még sokáig sikít. Amikor a nő elhallgat futni kezd. Csak pár száz méter választja el onnan ahol találhat fegyvert nem elzárt helyeken is. Ha oda elér túlélheti. Ha nem jut el oda akkor meghal. Reméli valaki felismeri és egy ilyen harcosért kockáztat. Most a hírhedtsége talán az életét jelentheti. A közös ellenség ellen még az ellenségeit is magához öleli az ember. Az már más kérdés, hogy nem örökre.

A nő összeesik ahogy a lábát találat éri. Először nem érti mi történt, aztán összerakja a dolgot és zokogni kezd.
-Te szemét rohadt állat!-kiabálja.
-Remélem a pokolban fogsz megrohadni! Dögölj meg! Dögölj meheheheg...-sírja és elcsuklik a hangja. Nyögve próbál odébbmászni, de mikor meglátja a mögötted jövő hordát, rájön hogy nincs értelme. Összeroskad az aszfalton és kezeivel püfölni kezdi. Nyilván nem így képzelte a napját mikor reggel felébredt. Mindez Káoszt a legkevésbé sem érdekli, halálos nyugalommal sétál végig a kocsisor tetején. Közben a nő velőtrázón sikoltozni kezd, mintha enné valaki. Nos... vélhetően így is van. Percekig hallani lehet a hangját mielőtt gurgulázva elhalna. Legalább a hátul jövőket lefoglalta egy darabig, ennyi haszna volt. Nagyjából 500 méter megtétele után (ami különben nagyobb probléma nélkül történik hála a kis csalinak) már látod a barrikádot amit az East Side-i bandák valamelyike emelt. Összehordott kocsik és törmelék, meg némi bútormaradvány alkotja, de kétségkívül áll és abból, hogy előtte irdatlan mennyiségű dög hullája van, valamint a tetején két férfi dohányzik arra lehet következtetni, hogy hatékony is. Közeledtedre az egyikük eldobja a cigit és lekapja a válláról a távcsöves vadászpuskáját. A lábad mellé lő vele, ami egyértelmű jelzés hogy meg kellene állnod. Nagyjából 40méterre lehetsz, innen egy hülye is eltalálna azzal a fegyverrel.
-Álljál meg haver! Kurvára álljál meg ha élni akarsz!-kiáltja neked a másik. Nyilván mexikói, vagy puerto ricoi az akcentusából ítélve.

Következő reagod kérlek az East Side-ra menjen

Alan Stark

Lassan kezd hajnalodni. A filmes bulin veszel részt éppen egy puccos szórakozóhelyen, a második emeleten, és mikor az órádra nézel úgy döntesz nem ártana elindulni hazafelé. Kell még futnod pár kötelező kört, de elkezdesz búcsúzkodni, felhajtasz még egy italt és elindulsz a ruhatárhoz. Egész jó kis este volt, kissé spicces vagy de tisztán gondolkozol csupán jó kedved van. Amíg sorba állsz a kabátodért, odakint az utcán történik valami. Valami rossz, a hangokból ítélve. Egy robbanás megrezegteti az üvegeket, a zene elhallgat, mindenki döbbenten bámul egymásra, hogy mi történt. Az emberek tanácstalanul néznek össze, te viszont odalépsz az egyik ablakhoz és lenézel az utcára. Odalent valami nagyon nincs rendjén, emberek szaladgálnak mindenfelé mint a mérgezett egerek. Sikoltások hangjai szűrődnek fel, és megpróbálod kivenni mi folyik ott lent. Mindenki az ablakokhoz tódul és bámészkodik. Odalent eldördül pár lövés, nyilván egy rendőr az amennyire ki tudod venni, legalábbis egy rendőrautó mellett áll. Valamire lövöldözik, amit nem látsz az ablakból. Aztán hirtelen egy csapat ember lerohanja a fickót. Leteperik, és nem nagyon tudod kivenni mit csinálnak, de a velőtrázó ordítás elég bizonyíték arra, hogy nem erotikus masszázst kap éppen. A 8. sugárúton hirtelen mindenfelé emberek kezdenek rohangálni, egymásnak esnek. Az egyik utcai lámpa fényénél, tisztán kiveszed, hogy egy nőt darabokra tépnek. Ami azt illeti eléggé megijedsz a látványtól, bár filmes éned azt súgja, nyilván nem valóság, hiszen a valóságban ilyesmi nem történhet meg. Aztán odalentről üvegcsörömpölés és üvöltések hallatszanak fel. Azok az izék úgy tűnik bejutottak. Az emberek továbbra is csak bámészkodnak, te viszont úgy döntesz épp itt az ideje távozni, és ezt megosztod a többiekkel is, akik értetlenül bámulnak rád. Te viszont nem akarsz bajba kerülni, ezért kikapod a kabátod a ruhatáros kezéből és sietve a melléklépcső felé veszed az irányt, ami a konyha mellett van. Mikor odaérsz, látod hogy valakik a főlépcsőn keresztül felrohannak az emeletre. Azt is látod, hogy ezek a valakik furán mozognak és csurom véresek. Mikor észreveszik a tömeget felüvöltenek és rájuk rontanak. Téged úgy néz ki nem vettek észre. Sokan vannak, ránézésre is legalább húszan.

Alan kótyagos léptekkel indul lefelé a lépcsőkön. Az ajtó zárját elfordította, így - habár csak minimálisan, de - az több ideig fogja visszatartani a támadókat. Alan legjobban a pultos lányt sajnálta akivel már elég sokra vitte az este folyamán, sőt a száma is itt van valahol a zsebében.
" Térj már észhez ember, nagyobb gondod is van most ennél"
És valóban. Alan meghallja amint ütések kezdik záporozni az ajtót amin ő is betért a lépcsőházba. Pánikba esik és rohanni kezd lefelé. Olyan gyorsan szedi a lépcsőfokokat, hogy egyszerűbbnek találja megfogni a korlátot, és komplett fél fordulókat ugrani lefelé.
A pincébe érvén a parkolóban találja magát, ahol erős fény uralkodik, melyet szeme igen régóra nem tapasztalt, így pár másodpercre el is vakul. A háta mögötti hangok felerősödtek.
" Betörték az ajtót"
Alan eszeveszetten kezd az autója felé rohanni, miközben kulcsát kutatja a zsebében.

Szerencsésnek mondhatod magad, hogy nem maradtál ott. A halálsikolyok ide is lehallatszanak. A kocsid durván ötven méternyire van, ez nem nagy távolság, mögötted viszont egyre erősödik a zaj. Nem tudod mik ezek és mennyire értelmesek, de annyit biztosan kitaláltak hogy merre jöttél. Odaérsz a kocsidhoz, mikor egy ilyen leér a parkolóba. Meglát, felüvölt és feléd kezd rohanni. Kezed a zsebedben matat a kulcsért, amit megtalálsz de pechedre kiesik a kezedből. Mire lehajolnál érte már majdnem utolért. Gyorsan körbepillantasz, a melletted lévő oszlopon van egy poroltó készülék. Talán használhatnád fegyverként. Ha nem akkor csak a puszta kéz marad.

Természetesen Alan azonnal a poroltóért nyúlt, és a henger legkeményebb részével - az aljával - olyan erős ütést mér a felé rohanó lényre amekkorát csak tud. Természetesen ez nem volt valami nagy, hisz nehéz volt Alan puszta erején - és a felé rohanó valami lendületén - kívül mást nem igazán tudott hasznosítani. Azonban arra elég volt, hogy a hímnemű egyed padlót fogjon, és ezzel lehetőséget adjon Alan számára a további csapásokra - ki nem is volt rest ezt végrehajtani.
Pár pillanattal később a kaszkadőr a szétroncsolt fejű lény fölött állt, csöpögő poroltóval, miközben a lépcsőházból még több hasonló szerzett kezdett kirohanni. Alan kulcsával kinyitotta kocsija ajtaját, s az anyósülésre dobta a poroltót, hátha hasznát veszi még. Azzal beindította az autót, s céltalanul elindult.

Sikerül végre elindulni, a mélygarázs bejáratából kifordulsz a 8.ra és rátaposol a gázra. Az East Sidera tartasz, ez tűnik az egyetlen okos döntésnek. Van ott egy haverod Jethro, neki van pár komolyabb cucca otthon. Ha van egy hely ami ilyenkor biztonságos lehet akkor az az. Olyan a háza mint egy rohadt erőd, ez a militarista pöcs mindig a harmadik világégésre készült. Na most megkapta ahogy a dolog kinéz. Marha nagy mázlid van a 8-assal, ilyenkor nincs arra forgalom így nyugodtan tudsz végighajtani. Ahogy az East Side-ra vezető határútra fordulsz egy nő a kocsid elé ugrik. Nem tudod kikerülni, elgázolod szerencsétlent. Fékezel. Izzadsz. Kapkodod a levegőt. A visszapillantóba nézel, és látod hogy nem kel fel.

Alan sosem volt az az irgalmas szamaritánus típus, és nem ilyen helyzetben fogja elkezdeni a jópofizást. Vár még pár pillanatot, de mivel a nő nem kel fel, tovább hajt.
Az út további része lényegében eseménytelenül telik. Persze lát nem egy olyan "embert" aki vérben forgó szemmel, és habzó szájjal veti a kocsija után magát, ám a négykerekű járművel nem tudják tartani az iramot, így lemaradnak. Mindezek mellett lát még "normális" embereket, olyanokat mint ő. Ezek esdeklően sietnek a kocsi felé, és várják a megváltást, ám Alan szemrebbenés nélkül hajt tovább.
" Nem kockáztatunk " mondja ilyenkor mindig magában.
Végre közeledik Jethro házához. Időközben a nap sugarai elkezdték bevilágítani a várost, és ezzel jól láthatóvá téve a pusztítás valódi mértékét. Habár nagyon sok helyről száll fell füst, Alan baljóslatúan fordul be az utolsó kanyaron, melynek másik oldalán a barátja háza van. És nem kell csalódnia. Jethro háza helyén egy nagy kráter égtelenkedik, s annak mélyén a házból megmaradt törmelék.
" Jethro te vadbarom, hát mit csináltál?"

Úgy tűnik a haverod a levegőbe repítette magát a házával együtt. Biztos elejtett egy gránátot vagy ilyesmi. Ez nagyon rossz hír, neked viszont menedéket kellene találnod. Nem kocsikázhatsz a végtelenségig, és nem ártana találni valakit aki tudja mi a fene folyik itt. Vetsz még pár pillantást a ház maradványaira, de nincs értelme siratni a haverod úgyhogy végiggondolod mi is legyen most. Hová tudnál menni? A választ keresed az agyad rejtett zugaiban, mikor egy férfi áll meg a kocsid előtt tépett ruhája van, vérzik pár sebből, a kezében pedig egy véres feszítővasat tart. Ettől eltekintve látszik, hogy magánál van és nem olyan őrült mint azok a rohadékok a belvárosban. Odasétál az ablakhoz és bekopog rajta. Legszívesebben elhúznád a csíkot a fenébe, de fogalmad sincs hová, így egy hirtelen ötlettől vezérelve lehúzod az ablakot. A férfi elvigyorodik.
-Üdv haver. Nincs egy szabad helyed?-kérdi bizakodó mosollyal.

A kaszkadőr mérlegeli a helyzetet. Túl sok filmet látott ahhoz, hogy ne ismerje fel a jeleket: habár ez lehetetlen - bár az idegenek is megérkeztek - valószínűleg ezek valamiféle élőholtak. Bár az is lehet, hogy valami 28 nappal későbbi lévő Düh-kórral áll szemben az emberiség.
" És ha az eljutott Amerikába, úgy jaj nekünk."
Mindenesetre az minden filmben megegyezik, hogy akit ezek a zombik megharapnak, azok előbb-utóbb szintén zombivá változnak. Ha ez így van, és ezt az embert is megharapták, úgy még lehet egy kis ideje hátra, de nem valami sok.
" Azonban lehet, hogy többet tud a dolgokról mint én"
- Szálljon be, gyorsan!
Azzal kinyitja a mellette lévő ajtót, s a poroltót a hátsó ülésre dobja.
- Mi a franc folyik itt?

Specter Stark-Bannister

Magadban dühöngve jelentkeztél este szolgálatra, mikor megvonták a négy napos eltávod. Eredetileg a kedveseddel szépen elterveztétek, hogy lazultok egy jót, némi pia is kilátásba került, és erre nesze neked. Csak hogy a dolgot tetézzék, a szemétláda ezredes egy unalmas útlezáráshoz akart küldeni. Persze hogy tök pipa voltál. Végülis összeszedted az embereidet és szépen kivonszoltátok magatokat a város határánál felállított kordonhoz ahová kirendeltek. Már első ránézésre tudtad, hogy valami nagy dolog készül, mert a sereg nem szarakodott, komplett aknamezőt és teljes védelmi vonalat létesített a város határában. Úgy néz ki valaki nem sajnálja a pénzt. Persze neked egy büdös szót nem szólt senki, így megkerested a műveleti parancsnokot, aki egyszerűen csak annyit mondott, hogy a várost biztosítjátok. Hamarosan azt is megtudtad miért. Nem megerősített, és cseppet sem hivatalos információ szerint a belvárosban zavargások törtek ki, amit a rendőrség a teljes ereje latbavetésével sem volt képes megfékezni. Ez persze még mindig nem ad magyarázatot az aknamezőre, és nem is voltál hajlandó elfogadni. Megrugdostál pár segget amíg valami használható infót nem köpött valaki: a zavargás jóval több, mint amennyinek látszott. Az egész egy kórházi lázadással kezdődött, na de infúzióra kötött emberek nem szoktak szétverni egy egész városrészt... Aztán megérkezik a hivatalos eligazítás is, amiben csak annyit közöltek amennyire okvetlen szükség volt: a városban járvány ütötte fel a fejét, és az emberek pánikba esve ugrottak egymásnak. A fertőzöttek agresszivitása extrém mértékeket mutat, mindent és mindenkit elpusztítanak, akit csak tudnak, és a jelek szerint egyre többen vannak. A határt még nem érte el a balhé, de ez téged cseppet sem vigasztal, már csak azért sem, mert téged és a tíz fős osztagodat be fognak vezényelni a városba. Több csoport operál odabent, velük tartani fogjátok a kapcsolatot. Cél megtalálni és elpusztítani. Tisztogatásra kaptatok parancsot. Mikor belegondolsz mit is jelent ez, hirtelen nagyon szűk lesz az egyenruhád nyaka. Megkapjátok a felszereléseteket, a szokásos, semmi extra. M4A1 karabélyok, 92es Beretta másodlagos fegyverzetnek. Fejenként 4támadó, 4vakító és 2füstgránát na meg a kés. Helikopterrel fognak bevinni titeket a balhé kellős közepébe, a West Hollywoodi központi kórház tetejére. Indulásig fél órád van ismertetni a szakasszal az akciót. Kurva terepmunka...

//37 perc múlva//

A helikopterről még így éjszaka is látni, hogy odalent rendesen kiömlött a szar. Tüzek égnek, mindenfelé, kocsik lángolnak és úgy általában véve hatalmas fejetlenség uralkodik.
-Ez nem hangzik túl jól...-hallod a rádióban valamelyik embered. Kénytelen vagy egyetérteni velük. Perceken belül megérkeztek a kórház fölé, így leeresztik a köteleket és a hevedereken keresztül leereszkedtek. Gyorsan, precízen, szakszerűen. A helikopter már el is indult visszafelé egy másik szakaszért.
-Gyerünk emberek, ismeritek a tervet. Elsődleges cél a kórházat biztosítani. Ha ez megvan, csatlakozunk az utcán a Bravo csapathoz és folytatjuk a tisztogatást.-mondod az embereidnek, akik ellenőrzik a fegyvereket, csőre töltenek, majd alakzatba állva a kórház tetőre nyíló ajtaja felé indultok.
-Éjjellátókat be.-adod kia parancsot, és mindenki egy emberként húzza a szeme elé őket. Nem szereted az infrazöld színű világot, de a kórház energiaellátása akadozik, így csak az intenzíven és a műtőrészlegen van áram. Ahogy behatoltok az épületbe, már hallod a szinte állandó sikoltozást, üvöltözést. Nem hangzik túl jól. Lefelé mentek a lépcsőn, elértek a négyes szintig. Sehol senki. Ugyan ez a helyzet a hármas és a kettes szinteken is, mindegyiken végigmentek. A kettesen a műtőkben midnen csurom vér és belsőség. Széttépett emberek maradványaival találkoztok, de mivel képzett katonák vagytok, maximum pár pillanatig okoz gondot. Egész más a helyzet az egyes szinten. Ahogy leértek, a folyosóra fordulva elakad a lélegzeted. Halmokban állnak az emberi testrészek és hullák, mindent beborít a vér, és ha ez nem lenne elég, a folyosó dugig van a hullákból lakmározó ("Ez most komoly?" fut át az agyadon) emberekből. Ezek észrevesznek titeket, felüvöltenek és felétek rohannak. Kiadod a tűzparancsot, de már szinte előtte elkezdik sorozni őket a srácok. Megszámolni se tudod őket, teljes káosz uralkodik mindenhol. A hangzavarra a földszintről is özönleni kezdenek fölfelé ezek a valamik.

Fegyverzet: M4A1, 1+4tár lőszer (30lőszer táranként)
Beretta 92F, 1+2tár (13lőszer táranként)
West Hollywood, a siker és csillogás városa Can-stock-photo_csp6162865

West Hollywood, a siker és csillogás városa Can-stock-photo_csp6162865

West Hollywood, a siker és csillogás városa BR92F300I_1

Lázadásért komplett szakaszok. Ha diktatúrában élnénk, elhinném. Szép mese! Berángatnak a szaros eltávomról, amiért szinte segget kellett nyalnom, hogy megkapjak végre.
"Ó, Spec, egy ilyen jó embert vétek elengedni egyetlen napra is. Hisz tudod: sose tudhatod!"
Emlékszik vissza felettesei által az arcába vágott szavakra. Saját szavajárását fordították ellene. Akkor az első gondolata az volt, hogy bekaphatják, de tövig; a második pedig, hogy ha beledöglik is, tábornokká válik. Minimum!
Most azonban félreteszi a 'nyaralása' körüli szaron agyalást, hiszen fontos dolga van: megtudni, miért is van szükség erre a rengeteg intézkedésre. Ha már az a sok rohadék, aki előszeretettel rendezgeti az életét meg a sorsát, képtelen értelmes felvilágosítást adni, maga kell megokosodjon. A leggusztustalanabb, hogy ez sem először fordul elő. 'Informátorai' már-már bejáratottnak számítanak, nem kell sokat erőlködnie azon, hogy kiszedje belőlük, amit tudnak. Ám minél többet hall, annál kevésbé tetszik neki az egész.
- Még jövőre se nyaralok, csessze meg! Erre kell egy cigi!
Dühtől remegő kézzel húz ki egyet a maradék hét szál lassan ölő méreg közül, s megfogadja, hogy ha ennek vége, leszokik.
- De most még nem. Most még szereznem kell. Enélkül tuti kinyúvadok.

//Bő fél óra múlva//

Ugrás előtt még válaszol az esetleges kérdésekre, buzdító szavakat mond társainak, s persze nem maradhat el a bagázst felhergelő csatakiáltás sem.
Kedvese, Stacy fényképét visszacsúsztatja mellénye belső zsebébe, majd leereszkedik, s csapata közt szedi lefelé a lépcsőket is.
A halomra ölt tetemek láttán csupán megrezzen. Nem rendíti meg túlságosan a tény, hogy hullák veszik körül. Volt már alkalma párszor látni, de gyártani is őket. Az viszont kivágja a biztosítékot, mikor látja, ahogy ezek az ocsmány dögök egymást zabálják.
"Mi a picsa?!"
- Csak csínján! Fejenként 3-4 tár kurva kevés! Így ezt a szintet se pucoljuk ki!
Üvölti torka szakadtából. Az egyre sokasodó férgeket látva sejti, hogy ebből a szempontból nem cselekszik leghelyesebben, de ha választania kéne, inkább legyen kétszáz dög és tíz tár, mint harminc, üres tárakkal.
Ha hallgatnak rá - beosztását tekintve kénytelenek lennének, az egy másik dolog, hogy be vannak szarva -, és az eszetlen sorozás helyett visszafogottabban kezdenek lőni, ő tovább folytatja mondanivalóját. Csak amolyan megerősítésként. Ő maga is megrettent, de ő felelős az embereiért, részben a másik csapatért is - hiszen azok már minden bizonnyal várják az érkezésüket -, továbbá megtippelni sem tudja, hány emberéletért még... Egyszóval hatalmas teher nehezedik a vállaira, mégis tartania kell magát. Néha, mint most is, úgy érzi, nőként még többet kell letegyen az asztalra egyúttal, mintha férfi lenne.
- Annyian vannak, mint a nyüvek, de az eszük is annyi!
"Remélem."
- Elég ezeknek egy-két jól irányzott lövés! Fejre célozzatok, annak hatnia kell! Egyet csak egy lőjön, nem pocséklunk, szép módszeresen kiegyeljük őket! Ha ez a halom megvan, tovább nyomakszunk! Mindenki fedez mindenkit! Lassan kiérünk és irány a Bravo! Hulljon a férgese!
Kiáltja még amolyan újabb csatakiáltásként, s továbbra is egyeli az elébük rajzó, szó szerint oszladozó tömeget. Időnként körbe is fordul, s ha ott is lát gyanúsat, nem fél belerepíteni egy-két golyót.

//Specter//

Az embereid szerencsére profi módon viselkednek, így a folyosót sikerül megtisztítani, bár tény hogy a legtöbben kis híján a gatyájukba csináltak így nem nagyon spóroltak a skulóval. Amint az alsó szintről a lépcsőfordulóba érnek a dögök, négy embered hátulról fedez titeket. Sajnos sok lőszer megy pocsékba, mivel nem találja őket fejbe vagy gerincen, de sikerül feltartani a hordát a lépcsőknél. Váltott tűzzel operálnak így mindig van ideje valamelyiküknek újratölteni, de egyszerűen túl sokan vannak és nem nagyon érdeklik őket a sérülések, így végül elérik a négy fős hátvédet. Gyakorlatilag nem tudsz tenni ellene, rájuk vetik magukat. Hallod a srácok sikolyait a füledben. Titeket jelenleg 20 méter és egy sarok választ el tőlük, nem tehetsz értük semmit. A tüzelés abbamarad, és ez csak egy dolgot jelenthet. Hatan maradtatok. Ki kell jutnotok ebből a szarból, és a lépcső nem járható út. Minél csendesebben kell megtegyétek, úgy néz ki az akció kudarcba fullad. Ellenőrzöd a fegyveredet, mivel kénytelen voltál újratölteni, 1+3 tár lőszer maradt nálad, a srácoknál még rosszabb a helyzet.
-Százados ki kell jutnunk innen!-mondja szinte hisztérikus hangon Jake, a többiek pedig bőszen helyeselnek. Magadban rendesen anyázol a feletteseidnek amiért nem szóltak erről. Beleszólsz a rádióba:
-Vészmadár, itt Alfa. Súlyos veszteségeink vannak, vigyetek ki innen!-A rádió pár pillanatig csak serceg, majd a helikopter pilótája szól bele:
-Negatív. A parancs az hogy csak a kivonási zónából hozhatunk ki. Ott találkozunk a megadott időben. Sok szerencsét Alfa, Vészmadár ki.
-A kurva anyádat! Vészmadár! Hallasz?!-mondod szinte kiáltva. Semmi. Fel kell venned a kapcsolatot a Bravo csapattal. Azok az angol srácok itt vannak a közelben.

Daren Shadhon

Nem egészen így képzelted azt, amikor majd a jenkikkel együttműködtök. Lezárni egy várost? Mégis mi a fenét gondoltak ezek? Nem tudsz túl sokat, de az embereiddel segítetek felállítani a kordont, aztán megérkeznek az utászok is. Aknamezőt telepítenek a város köré. Mi a szar folyik itt?Neked persze senki nem szól semmit, amíg egy jenki ezredes, név szerint Tayback utasítást nem ad, hogy jelenj meg eligazításon 23:30-kor. Ezt meg is teszed, így a többi csapat parancsnokával végighallgathatod, hogy tíz fős alakulatokban kitesznek titeket a városban, ahol egy vírus ütötte fel a fejét. Nem szarakodnak, a fertőzötteket ki kell iktatnotok. Ez már rég nem a standard eljárás, itt népírtásra kapsz parancsot és ez kurvára nem tetszik. Mindenesetre tenni nem tudsz ellene, és figyelmeztetnek, hogy a fertőzöttek agresszivitása extrém mértékeket mutat, így ne sajnáljátok őket. Jenkik...
Fél órátok van összeszedni magatokat és jelentkezni a helikopternél. Ti lesztek a Bravo csapat, a maradék 6 emberedet másik osztaghoz dobták be. Ennek nem örülsz, annak viszont igen, hogy a te osztagodban a saját srácaiddal lehetsz. Felszerelésetek semmiben sem különbözik a jenkikétől, ti is M4A1 karabélyokat és 92es Berettákat kaptok. Az M4-esekhez 4+1, a pisztolyokhoz 3+1 tár, 4repesz 4villanó és 2 füst gránát, meg természetesen a kés. Az nem hiányozhat. Tájékoztatod az embereidet a helyzetről. A parancs szerint ledobnak titeket a 8. sugárút és az East Side határán, ahonnan a központi kórház irányába kell haladnotok és találkozni a kórházat biztosító Alfa csapattal. Rajtatok kívül sok más osztag is a helyszínen lesz, szinte ostromot indítanak Los Angeles belvárosa ellen. Minden osztag pár háztömböt kapott, a feladat: tisztogatás. A fertőzött, vagy fertőzött gyanús elemeket ki kell iktatni.

/48 perc múlva/

Sikeresen ledobtak titeket, és az East Side felől elindultatok a központi kórház felé West Hollywoodban. Az utcákon teljes a káosz. Az embereiddel összeszokott csapatként dolgoztok együtt, mindenki fedez mindenkit. Alakzatban haladtok végig a 8. sugárúton, ahol minden szét van verve, holttestek hevernek szerteszét, cafatokra tépve. Sehol egy élő lelket sem találtok, de ahogy a kórház felé haladtok úgy lesz minden egyre vészjóslóbb. Két háztömbnyire vagytok a céltól, mikor elszabadul a pokol. Egy csoport rohan ki egy házból, kezükben primitív fegyverekkel, mint vascsövek, bunkók. Láthatóan nagyon rémültek. Mögöttük pedig nyáladzó, csurom vér alakok tűnnek fel, legalább 30an, akik üldözik őket. A kis 5fős csapat meglát titeket, és kiabálva szaladnak felétek.
-Segítség!!! Kérem, segítsenek!!!
Az egyik nő elhasal, a többiek ügyet sem vetnek rá, továbbrohannak. A nő megpróbál felállni, de már rajta vannak. Tisztán látod ahogy szinte széttépik őt foggal-körömmel. A maradék négy fő tovább rohan felétek. A parancs egyértelmű volt. Nem mentőakcióra küldtek, hanem tisztogatni.

-Mégis mit gondolnak maguk?!- Ordított a művelet vezetőinek. -Kiharcoljuk hogy segíthessünk maguknak erre szétszedik a csapatomat? Ha akár egyikük kint marad akkor személyesen fogom seggbe lőni azt a félnótás parancsnokot akihez be lettek osztva ezt jegyezzék meg!-
Választ nem várt el, és nem is számított rá a meglepett ezredesektől, tábornokoktól, hisz elég ritkán osztja ki őket egy "mezei" főtiszt. Rövid eligazítást tartott az embereinek, akik szintúgy kiakadtak a szétosztáson, de már nem volt mit tenni ellene, így csak ismertette melyik háztömböket kell megtisztítaniuk, és hogy kinek mi a feladata, pozíciója. Rögtönzött taktikához képest életképesnek volt tekinthető. És még csak most kezdődött minden. Mikor a beosztásnak megfelelően elmentek a felszerelésért ismét kiakadt.
-Maguk most komolyan szopatnak vagy mi? Épületen belüli harchoz egy M4A1-essel akarnak elküldeni minket?! A sarki boltból szalajtották a parancsnokságot vagy mi a fasz? Még egy hülye is tudja hogy épületbe kisebb fegyver kell, mint például egy HK MP5-ös. Meg ezek a játékpisztolyok is ráadásul... Csúzlijuk nincs inkább?-
Enyhén szólva rühellte, hogy ilyen gyenge a felkészültség itt, hogy még rendes felszerelést sem tudnak adni a körülményeknek megfelelően.
~Mégis mi a fasznak akartunk mi itt maradni segíteni nekik, ha még hátráltatnak is benne?~

Miután leereszkedtek a helikopterből a megbeszélt alakzatba fejlődtek és elindultak a kijelölt célpont felé, közben Daren avagy SAS-es becenevén Wolf még a rádión keresztül osztotta az utasításokat.
-Jól van fiúk, akkor ahogy megbeszéltük. Senki nem magánakciózik, hátsó rész a tarkóra is növeszt egy szemet. És könyörgök ne feledjétek azt a nyamvadt kiképzést. Tökéletes fejlövéseket akarok látni, épületben pedig vigyázzatok ezekkel a hosszú szarokkal, fent ne akadjon a sarkon, vagy valaki torkán, továbbá kéretik egymást fedezni. Morcos leszek ha megint írogatnom kell sajnálkozó meg együtt érző leveleket és...-
Itt kénytelen volt befejezni a mondandóját, ugyanis az egyik házból hirtelen előjöttek néhányan, aztán még jó páran. Az első csoport nem tűnt ellenségesnek, de sajnos parancs az parancs, és lehet már fertőzöttek ők is. És ezt le is adta a rádión. Rohadtul nem tetszett neki az egész, de nem volt jelenleg választás. Repkedtek a golyók, és szerencsére mindenki hozta a kötelezőt, akárcsak a gyilkolóházas gyakorlások során. Bár a normálistól eltérően a fertőzötteknek általában szükség volt két golyóra, de gyakorlásnak köszönhetően relatíve kevés lőszerbe került a megfékezésük, bár a biztonság kedvéért még egyet-egyet kapott mindegyikük a fejükbe.
~Mi a picsának kell ártatlanokat is ölnünk?~ Kérdezte magában mikor megvizsgálta a normálisnak tűnő áldozatokat. Nem foglalkozott sokat a kérdéssel, minél hamarabb ki akarta vinni az embereit ebből a pokolból, így inkább visszahúzta az arcára a maszkot és tovább vezényelte csapatát a célpontok felé.

- A kurva élet! Inkább tagadtam volna meg azt a kikúrt parancsot!
Összeszorított foga közt szórja a vegyes szitkot, kifakadását hirtelen csend kíséri. Vészmadár nem válaszol, s hiába próbálgatja végig a sávokat, más adást sem fog.
Úgy érinti a stressz, ahogy még talán soha. Eddig bármiben is vett részt, biztos volt benne, hogy élve megússza. Emellett mindig sikerült egyben tartania csapatát, erre most... négy is odavész sajátjai közül. Rövid időre leblokkol, az egyetlen dolog, ami eszébe jut, hogy cigit toljon a szájába, és röhögve rohanjon végig lövöldözve, amíg az ólomból futja. Vagy, hogy bevágjon egy gránátot a lépcsők felé, hogy egyszerre végezzen az összegyűlt dögökkel, s megkönnyítse a lassú kínhalált haló társak túlvilágra jutását.
Fogalma sincs, mi rángatja vissza a valóságba, de első pillanatban átkozza, a következőben viszont már hálás érte. Vesz egy mély levegőt, és gondolkodni kezd. A lépcső az emeletek felé járhatatlan, de az az igazság, hogy oda nem is nagyon menekülne, a tetőnél tovább ugyanis aligha juthatnak, és egy máris így megfogyott csapattal, ilyen gyér lőszerkészlettel azt sem tarthatnák sokáig. Arra, hogy onnét felvegyék őket, semmi esélyt nem lát.
Nincs hát más hátra, mint előre. Vagy kockáztat és a lépcsők felé vezérli maroknyi csapatát, vagy megintcsak kockáztat és a rövidebb utat választja. Villámsebesen gondolja végig mindkét verziót.
A folyosókon, lépcsőn lefelé hosszabb. Biztosan találkoznak még ilyen tetvekkel, ám ha nem csapnak nagy zajt, talán elkerülhetik az újabb nagy veszteséget. Út közben, vizsgálókban, műtőkben biztosan találnának is olyan tárgyakat, amikkel halkan, kisebb távolságból is lehet irtani; de ha mégsem, még mindig ott a számtalanszor bevált, tussal cséplős módszer.
Az ablakon át való távozás csalogatóbb, bár ennek is megvan a veszélye. Az első szinten vannak, megsaccolva a magasságot, tíz méter lehet. Ugrani kész öngyilkosság, tekintve, hogy egészséges, erős fiatalok váltak az imént is a fertőzöttek martalékává. Törött csonttal végképp esélytelen felvenni velük a harcot.
- Mászunk. Keressetek mindent, ami elég erős lehet, hogy megtartson. Bontsatok falat, a gipszkartonok mögött biztos vannak kábelek. A vizsgálókban lepedők... összekötjük és leereszkedünk. Mind megyünk, három kutat, négyen fedezünk. Minden egyebet is szedjetek össze, ami nem terhel le, de csendes fegyverként használható.Utánam!
Meg sem várja a reakciókat, máris megbontja az alakzatot, s megindul a legközelebbi terem felé. Többi utasítását kézjelekkel adja: Zárkózz fel! Halkan! Ne lőj!
Mikor puhatolózva belépnek a szobába, akkor jut eszébe, hogy a hátrahagyott négynél ott vannak a fegyverek és még vélhetőleg legalább egy-egy tár is. Erős késztetést érez, hogy azokért menjen, de egyedül semmi pénzért nem menne el odáig, egyik bajtársát sem tartja olyan feláldozhatónak, hogy magával hívja; sőt, az egységet sem bontaná meg.

//Átveszlek titeket..//

Specter:
A nő elindul. Nem találkoznak egyetlen lénnyel sem szerencséjük van. Aztán megremeg az egész épület. Irgalmatlan zaj. Szinte azonnal felismerik az épületek között manőverező helikopterek zaját. Aztán hirtelen több robbanás hallatszik. Az épület kicsit megremeg. Aztán jellegzetes hangot hallani. Látható, hogy az utca lángokba borul. Amikor egy ablakhoz érsz meglátod a kint lebegő AH 64-est. A rádiója is megreccsen.
- Alfa osztag jelentkezz. Itt Lidérc vezér. Hogy állnak az épületben? - kapja meg a rádió üzenetet. A nő közben hallja, hogy hiába vannak csendben a lények áradnak felfelé. Valószínűleg az előbbi tűzharc csalta őket erre, vagy a helikopterek miatt jönnek felfele. Viszont ez számára lényegtelen. A fontos az, hogy most azonnal el kell döntenie mit tesz. A hangokból ítélve talán fél percük lehet még mire a dögök elérik a csapatot. Több emberén is látja, hogy félnek. Nyugodtabbak mint az első alkalommal. A legtöbb mintha beletörődött volna a sorsába.

Daren Shadhon:
//Két dolgot jegyeznék meg. 1.: A felszerelésed a KM dönti el. 2.: Egy harc kimenetelét soha ne vedd biztosnak.//
Daren kiadta a parancsot. A katonái hezitáltak egy pillanatra. Amikor ő lőni kezdett a többiek is lőttek. Mivel a kiképzésen úgy tanulták ezért mellkasra lőttek. Az átütésre tervezett katonai lőszerek viszont nem végeztek elsőre a fertőzöttekkel. Végül pár fejlövés oldja meg a helyzetet. Az egyik menekülő a földön fetreng és ordít. Egy társad odamegy, hogy segítsen neki mire dörrenés hallatszik. A társad eldől mint egy darab fa. A földön fekvő kezében parányi pisztoly van. A társaid azonnal reagálnak több lövés is dörren és a földön fekvő végleg elterül. A következő pillanatban helikopterek hangját halljátok. Több gép is mozog erre ez szinte biztos.
- Bravo osztag itt Lovag vezér. Adja meg a pozícióját. - hallja meg a rádióban. Az egyik embere megszólal.
- Főnök jönnek még. - mondja a férfi és előre mutat. Elől elkezdenek fertőzöttek kilépni az utcákra. A környező házak is megelevenednek. A csapat éppen egy négy sávos út közepén van. Fedezékül, csak pár autó szolgálhat. Ha nem találnak ki gyorsan valamit meghalnak.

A szoba üresnek bizonyul, a három, akit kutakodásra jelölt ki, munkához is lát. Valószínűleg. Nem biztos benne, ugyanis nem jut ideje rájuk figyelni, beáll az ajtó környékére másik három társával együtt, hogy figyeljen, őrködjön.
Semmi mozgás. Legalábbis néhány pillanatig. Összevont szemöldökkel figyel. Egy gondolat suhan át az ágyán hirtelen.
"Vihar előtti csend."
Még maga is meglepődik azon, mennyire ráhibázott. A pillanatnyi feszült csendbe először nem is olyan távoli fegyverropogás hangjai vegyülnek, elméjét pedig ezzel egy időben vegyes érzelmek rohamozzák meg. Ad némi biztonságérzetet a tudat, hogy a Bravo csapat a közelben van, azonban a lövések zaja aggodalomra ad okot. Ők maguk is hasonlóan kétségbe esetten nyitottak tüzet a dögökre fél órája. Vagy háromnegyed. Franc se tudja, teljesen elvesztette az időérzékét, minden pillanat óráknak tűnik.
Újabb ricsaj, ezúttal a helikopterek szélsebesen forgó propellereinek semmivel sem összetéveszthető zaja visszhangzik az épülettömbök közt. Egy pillanatra megkönnyebbült mosoly fut arcára, ám felismerve a robbantásokat, az azonnal szertefoszlik.
- A rohadt anyátokat! Feltétlenül meg kellett bolygatni őket!
Miután véleményének hangot ad, válaszol a rádióüzenetre is.
- Itt Alfa vezér. Épp ideje, hogy jöttetek, súlyos emberveszteségünk van. De kicsit jobban is megkönnyíthetnétek a dolgunkat odakint...
A szanaszét-, s többek közt a kórház épülete felé is özönlő tömeget látva véget vet az ő szájából talán túlságosan is nyugodtra sikerült csevejnek, s visszasiet embereihez, hogy megnézze, hogy haladnak.
Embert ilyen gyorsan nem látott még lepedőket, köpenyeket, abroszokat és egyéb, hasonló holmit kötözni, arra megesküdne! A hevényészett kötél ugyanis lassan kész, csak 2-3 méter híja.
- Ha ez vigasztal, én is be vagyok szarva. Akárhogy lesz is, ti vagytok a legjobbak! Az Alfa! Imádtam veletek dolgozni, srácok!
A nyúzott arcokhoz intézett szavai elég gyászosra sikerülnek.
- Elég lesz a kötél, nincs több vesztegetni való időnk!
Karabélyát annak pántjával hátára veti, máris megragadja a kötélnek csúfolt rongyhalmaz egyik végét, s húzni kezdi. Keres az ablak közelében valami nehezebb szekrényt, ágyat vagy bármit, amit alkalmasnak ítél a célra, s arra erősíti a kötelet. A karabély tusával betöri az ablakot és az alsó részen kilökdösi a keretből a még benne ragadt szilánkokat. A felső résszel nem törődik, a keletkezett lyukon bőven kiférnek, kellő körültekintéssel nem is sebzik meg magukat. Ennyi a lényeg. Minél hamarabb kijutni a csapdává váló épületből, lehetőleg egyben.
Míg maga igyekszik minél hamarabb lehetővé tenni a menekülést, újraosztja a feladatokat.
Két legjobbját küldi előre biztosítani, utánuk a többit. Ő maga a saját verziója szerint hátul maradna feltartani a férgeket, de katonái nyomására végül beadja a derekát. Fogalma sincs, azok miért ragaszkodnak ahhoz, hogy ne maradjon utolsónak. Normális esetben felvilágosítaná őket hogy az ellentmondással, döntése felülbírálásával fegyelmi vétséget követnek el - de ez most legkevésbé sem normális eset. Most nincs idő vitába bonyolódni.
Végül harmadikként kezdi meg a leereszkedést, bízva abban, hogy mind az előtte lemászó kettő, mind az utána következő négy épségben megússza az újabb adag...
Őszintén, a legfinomabban szólva is kiszúrásnak vagy kavarásnak tudná ezt nevezni.
"Talán én működöm irracionálisan, de én nem az embereim közé hajigálnék bombát. Hacsak... nem tudom, hogy veszett ügy az egész. Ez egyre jobb!"

» East Side -A bandák városa
» Nyugat Los Angeles - West Side