West Hollywood, a siker és csillogás városa

Elmormol egy csendes köszönetet az Istennek, melyben egyébként nem is hisz, hogy az előtte távozó kettő él, s még mögötte is érkezik újabb kettő. Ugyan több katona életben maradásában reménykedett titkon, de belátja, hogy most még így is összeteheti a két kezét, hogy "csak" ketten vesztek oda ezúttal.
A tizenegyből hat még ettől függetlenül is undorító arány a szemében, főként, hogy nagyjából egy óra leforgása alatt veszített el ennyit. Bár tiltakozik ellene, azért sejti, hogy talán kis osztagának egyike sem éri meg a reggelt. Már csak azért is tippelne erre, mert most öten vannak egy egész csorda ellen, melynek létszáma valahogy nem akar fogyni - az ólomgolyók száma viszont annál gyorsabb ütemben csappan.
Társai egyike elismétli a még odabent is elhangzott parancsot, hogy fejre célozzanak. Általában a végletekig irritálja, ha valaki papagájt játszik, ahogyan az értetlenségtől is borsódzik a háta, azonban most elismeri, hogy akár még jól is jöhet a szajkózás. Bár nem gondolatolvasó, jól tudja, milyen gondolatok járhatnak a többiek fejében. Halál, félelem, kudarcérzés... Amit pedig tesznek, az egyszerűen reflex, az évek alatt rögzült mozdulatok, a rutin. Talán a felhívás hatására kicsit fejben is a csatatéren lesznek.
Az üvegcsörömpölésre megrezzen, s behúzza a nyakát, mintha attól tartana, hogy a szilánkok egyenest oda hullanak. Először azt hiszi, az épületbé rekedt kettő valamelyike volt még annyira észnél, hogy robbantson, a helikopterre csak ez után lesz figyelmes.
"Ez most úgy kellett, akár egy szál cigi. Nyertünk egy kis időt!"
Végighallgatja Lidérc szavait a rádión, ám elsőként más üt szöget a fejébe. A közéjük hulló halottjuk átkutatása. Gyorsan felméri a helyzetet, s úgy ítéli meg, hogy lehet elég ideje megszabadítani a holtat az értékektől, melyeknek az már nem veszi hasznát; de neki és négy katonájának aranyat érhet. Ki is adja a parancsot, hogy fedezzék, s módszeresen kezdi átkutatni a tetem holmiját. A tárak, a pisztoly és a gránátok kellenek neki, így csak ott kutakszik, ahol ezeket tartják. Közben persze figyel is, s ha csapata nem tudná tartani a távolságot a fertőzöttek és maguk közt, hagyja a fenébe a túrkálást és maga is ismét fegyvert ragad.
Ha talál valami használhatót, azt egyelőre magánál helyezi biztonságba, osztozkodni nem ér rá.
- Tito! - szól gúnynevén osztaga egyikéhez - Rádión keresd a bázist, rendelj ide predatort. Mi addig közre fogunk és fedezünk.
A rövid parancsosztás után ő maga az előző személlyel lép kapcsolatba.
- Itt Alfa vezér. Kösz az infót. Tudjuk Bravo koordinátáit?
A társalgást rövidre fogja, hogy maga is képes legyen aktívan részt venni az újonnan kinevezett rádiós és cseppnyi csapata védelmében. Még azt is elfelejti megosztani a Lidérccel, hogy a Vészmadárral folytatott nagyjából három mondatos vitán túl egyáltalán nem értek rá a rádióval foglalkozni. Reméli, minél hamarabb értékelhető információt kap a másik csapat hollétéről és oda vezényelheti övéit is. Ez, hogy körülöttük robbannak a fehér fényű töltetek, csupa rossz érzést kelt benne. De legalább már az éjjellátótól megszabadulhat. Ki nem állhatja, kap is az alkalmon és feltolja a szerkezetet sisakjára.

Specter és csapata tüzelni kezdett, és tartották a pozíciójukat. A helikopterek fedezték a mozgásukat. Rakétáikkal és gépágyúikkal a ferőzettek legnagyobb részét megállították.
- Csak az átjutókat szedjék le. Negyven méter a védelmi zóna. - hallod a nő hangját a rádióban. Láthatóan tartja a szavát nem sok lény jut át a védelmi körön. A nő a felszerelésért indul. A karabélyokban legalább félig van a tár. Még találsz három tárat náluk és a két pisztolyt minden tartalék lőszerrel. Felállsz és figyeled mi történik. Kiadod a parancsot Tito szinte azonnal elindul befelé. Átveszed a helyét. A férfi azonnal a bázist kéri. El is éri őket. Azonnal igényli a predatort. A férfi kb.: 3 percig beszél. Közben te is megkapod a válaszod.
- Bravo osztag pozíciójáról nincs hír egyenlőre. A Lovag légi egység keresi őket, de nem kaptak még rádió üzenetet. Megpróbálok küldetni maguknak egy A-10-est is. Fogytán vagyunk a lőszernek. Kb.: még négy percig tudjuk tartani őket. - mondja a nő. Aztán tovább lő. Az egyik gép rakétái elfogynak mert nem lő tovább a konténerek is lezuhannak róla. A géppuskája még néha tüzel. Az aljáról egy kosár féleség esik le. A gép is lejjebb ereszkedik.
- Alfa kihozom magukat. Hevederezzenek rá a hámokra. Három ember. - hallod a nőt miközben a másik két gép rakéta és golyózáporral megtisztítja a felszállási zónát. Az embereid téged is a gép felé terelnek.
- Főnök magának ki kell jutnia. - mondja Tito. A többiek csak bólogatnak. Közben az egyik másik gép az előző mögé állt készülve arra, hogy átvegye a helyét.
- Beért a predator. Meg kell jelölni a célt lézerrel. - hallod meg Titot ismét. Ilyen lézer mindenkinél van. A puskalézerhez hasonló szerkezet. Az emberei közül kettő már a hevederekhez volt kötve.

Mindent magához vesz, amit talál, beleértve halottai dögcéduláját is.
Saját karabélya még két teli tárral bírt, jól jön mellé a plusz három. Azt a kettőt is elteszi, melyek félig vannak. Majd később, ha lesz rá ideje, egy tárba halmozza a töltényeket. Ezzel tehát 4+1 tára van, meg kettő alig több mint félig. A pisztolyokkal jól jár, azok még érintetlenek, ez összesen 6 tárat jelent sajátjaival együtt, plusz a 3-at a fegyverekbe töltve. Ugyan vagy öt kiló plusz súlyt vesz épp magához, de... Sosem lehet tudni. A szemében a fegyver olyan, mint a gumi. Jobb, ha van és nem kell, mint ha nincs, mikor szükség lenne rá.
"Ezt a felkészültséget meg ellátást! Nyalnák ki mind! Úgy érzem magam, mint akit Irakba küldtek egyetlen bicskával!"
- Meg a jó büdös francokat! Ha beledöglök se hagyok hátra embert!
Végig sem gondolja, mit mond, a düh beszél belőle. Az afelett érzett düh, hogy hat embere már így is oda. Fiatalok, életerősek, még előttük állt az élet. Gyönyörű karriert futhattak volna be. Ő maga akarta egyre feljebb segíteni őket a ranglétrán. Tudta, hogy ez az út, amit ő választott, sokkal nehezebb, mint amit mások jártak meg. De lefelé taposni és felfelé nyalni... valahogy nem vall rá még a rendhagyóan nyers, arrogáns, durva tuskó jelleme ellenére sem. Sokan mondták már, hogy mindezek ellenére túl sok emberség szorult belé és egyszer ez okozza majd a vesztét. Talán ma jött el ez a nap, de nem érdekli. A lényeg, hogy hármat legalább biztonságban tudhat.
- Tito és én maradunk! Kijelöljük a predator helyét, és a másik géppel megyünk!
Katonáin - főleg Titón - látszik, hogy nem örülnek a kijelentéseknek, de ezzel nem foglalkozik. Pályafutása alatt most először féli a halált, de nem hajítaná el egyik embere életét sem, hogy a sajátját mentse. Még így sem, hogy volna kiért egyben hazakerülnie. Inkább vállalja a kockázatot, hogy megvárja a készenlétben álló másik helikopter érkezését.
Amint a helikopter felemelkedik, ő meghajolva megindul afelől, hogy kijelölje a predator helyét. Ez nem is olyan egyszerű, mint amilyennek elsőre tűnik. Most, hogy már itt a gép és egyébként is helyzet van, fogalma sincs, mit válasszon célpontul. Nem bizonytalan, csupán legszívesebben az egész várost lebombázná, meg az egész istenverte környéket! Valahova mármindenképp kell egy töltet, a tisztogatás nevében. A jelzést a kórház falának tövében helyezi el, miután biztonságos távolságba húzódnak mindketten.Ugyan nem járatos igazán a robbantásban - az erre szakosodott embere rögtön az elsők közt veszett oda -, azért nagy károkat sejt és szép felfordulást a fertőzöttek közt. Hogy ez jót jelent-e majd, az előbb-utóbb úgy is kiderül.
- Jó nagy szarban lehetnek, ha nem válaszolnak a rádióra...
Kihasználva, hogy van néhány aránylag nyugodtnak tűnő másodpercük, és persze annak tudatában, hogy perceken belül kimentik őket, újabb cigarettára gyújt, és a biztonság kedvéért tárat cserél.

Az ő arcán is mosoly suhan át. Tőle ez egészen ritka megnyilvánulás, az utóbbi időben csupán Stacy és az ő fia voltak képesek ilyesmit előhozni belőle. Most azon mosolyog olyan jót, hogy milyen cifra, válogatott szitkokkal küldi el melegebb éghajlatra a fertőzöttek hadát. Így, hogy már biztos a megmenekülésük, egészen más színben látja a világot, kissé megfeledkezik arról is, mekkora szutyokba merült a világ egészen a nyakáig. Kár, hogy csapata nagyobbik fele kellett odavesszen, hogy most itt álljon.
Tito gesztusára csupán szúrós pillantás a válasz. Igaz, szinte testvérekként kezeli csapatát, közvetlen velük szolgálaton kívül, olyannyira, hogy néhanapján - elég gyakran - velük iszik, akár egy gödény; az efféle bizalmasságot, kontaktust kikéri magának. Főleg azóta, hogy rossz tapasztalatokat szerzett a munkahelyen szövődő szerelemről. Nem mintha ez megeshetne vele még egyszer, de...
- Menjünk. Szép munka volt.
A következő helikopter felé tartva ezúttal az utca távolabbi részén gyülekezőket adja meg célpontként, s mérhetetlen megvetéssel szívében várja a harmadik robbanást.
Ha végeztek,megveszi dolgát a hevederekkel is, s várja, hogy osztaga megmaradtjai után menekítsék.